Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)

Gyimesi Endre: A Zala megyei nyomdászat kezdetei.

ben áll munkába a zalaegerszegi üzemben. Szammer figyelemmel kíséri a Pest megyéből idekerült ifjú tevékenységét, s önálló szakmai feladatokkal bízza meg. Strohmayer kiállja a próbát, s a vármegye is elégedett vele. így, amikor Szammer újabb szerződése is lassan lejár, 1837 nyarán jelzi a vármegyének, hogy nem kívánja azt meghosszabbítani. Ugyanakkor ajánlja maga helyett a már két éve Zalaegerszegen dolgozó képviselőjét, Strohmayert.

77 Mivel azonban Strohmayer Györgynek ekkor még nincs könyvnyomtató privilégiuma, a megoldás: bizományosi szerződés. 1841. augusztusáig továbbra is Szammer Alajos a vármegye könyvnyomtatója, de a fióknyomdát Strohmayer György működteti. 1841. augusztus 2-án hirdetik ki a közgyűlés előtt Strohmayer kiváltságlevelét, s nevezik ki őt hivatalosan is a vármegye nyomdászának.

78 Ugyanez a közgyűlés mond köszönetet Szammer Alajosnak 11 éves lelkiismeretes munkálkodásáért: „Szammer Alajos ... a reá bízott kinyomási munkákat pontosan és a megye megelégedésére hogy teljesítette néki ... bizonyságlevél kiadatni rendeltetik."

79 Mielőtt azonban részletesen szólnék Strohmayer György zalaegerszegi tevékenységéről röviden meg kell emlékeznem egy nagykanizsai nyomdaalapítási kísérletről is. NYOMDAALAPÍTASI KÍSÉRLETEK NAGYKANIZSÁN Korszakunkban Nagykanizsa élénk kereskedelmű, s ipari szempontból is gyorsan fejlődő város. Gimnáziuma révén a megye művelődésében is jelentős szerepe van.

80 A meggazdagodott polgárság kulturális szükségletei megteremtették az önálló helyi nyomda igényét. A nyomda létrehozása olyan környezetben, ahol a Helytartótanács és a régióban működő privilégiummal rendelkező nyomdászok érdekei is ez ellen szólnak rendkívül nehéz vállalkozás. Ezúttal arról nincs adat, hogy a térben legközelebb működő zalaegerszegi nyomda tiltakozott volna a nagykanizsai kezdeményezés ellen — de ha megteszi az sem lett volna meglepő, hiszen ez volt a kor gyakorlata. (Példa erre a szomszéd Vas vármegye. 1836-ban, tehát ugyanabban az évben, amikor a nagykanizsai kísérlet történik, — Kőszeg is nyomdát kér. Az általunk jól ismert Perger Ferenc szombathelyi könyvnyomtató azonnal tiltakozik a Helytartótanácsnál.)

81 Esetünkben a Helytartótanácsi engedély megszerzése okoz gondot. Wajdits János köztiszteletben álló nagykanizsai könyvkötő és könyvkereskedő 1836 nyarán nyomdaalapítási engedélyért folyamodik. A város támogatja a kérést — szép példáját adva kultúrpártoló törekvéseinek: „a Könyv Sajtó 77 ZML Közgy. jgyk. 1837. máj. 29. 1114. sz. 78 ZML Közgy. jgyk. 1841. aug. 2. 2048. és 2125. szám. 79 ZML Közgy. jgyk. 1841. aug. 2. 2126. szám. 80 Nagykanizsa történetéről ld. részletesen: BARBARICS Lajos: Nagykanizsa. Bp., 1929. Itt kívánom megjegyezni, hogy Nagykanizsa nyomdászatának története külön tanulmányt igényel — itt csak a témánk szempontjából legszükségesebb eseményekre térek ki. 81 MEGBÍRÁLTAK . . . i. m. 409. p.