Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében

aradi kultúrpalotában levő Csány levéltárat és az ún. Csány leveleskönyvet, melyek a kolozsvári kormánybiztosi hivatalhoz érkező ügyiratokat és Csány László rendeleteit tartalmazták. (Az ekkor rendezés alatt álló gyűjtemény hollétéről jelenleg nincs tudomásunk.) A 78 oldalas kismonográfia — szükségszerű vázlatossága ellenére is — fontos munka. Eissen megpróbálta felrajzolni Csány László politikusi pályafutását, történészi és nem szépírói eszközökkel. Sajnos, az akkori háborús időkben nem kapott megfelelő publicitást, pedig hosszú évtizedekig egyetlen kézikönyve volt ennek a témának. (A második világháború után Barta István foglalkozott behatóan Csány politikusi működésével.) Nem hagyhatjuk említés nélkül azt az epizódot sem, amely a készülő szobor egyik mellékalakjával kapcsolatos. 1919. május 1-én az Országház előtti téren felavatták a Munka Házát és leleplezték a Munka Szobrát. Ez utóbbi pedig — az egykorú fotó tanúsága szerint — nem volt más, mint a követ emelő munkás! A történetet Istók János így mondta el 1959-ben a Zalai Hírlapban: „Véget ért a világégés, azután győzött a proletariátus ügye és a felszabadulás sodró mámora a vöröskatonák közé vitt engem is; Bokányival, Garbaival szolgáltam a Hadik-laktanyában, s közben beszélgettünk a művészetről is. Eljöttek a műtermembe, meglátták az új világ építéséhez követ mozdító férfi-alakot, s nyomban megszületett a döntés: — Ez a szobor velünk ünnepel május elsején a Parlament előtt! — így is történt... Szóba került, hogy ez lesz az állandó helye, de azután a zalaegerszegiek sürgetésére le kellett szállítanom a megrendelőknek. Mint tudjuk, a szobor a többiekkel együtt 1923-ig a kőfaragó telepén állt — nyilván más sürgetés parancsolta le az Országház előtti térről. A zalaegerszegieknek is sokáig más egyéb elfoglaltságuk volt, nem értek rá a szobor ügyével törődni. A Borbély György hagyatékában talált iratok közül egy Balázs István által 1922-ben írt levéllel folytatódik a szobor kálváriájának története: eszerint a mellékalakok nincsenek kifizetve, s a hátralék kamatai, a fekbér, a kamatos kamatok stb. több mint 7000 koronára rúgnak. Amíg nem fizetnek, nincs szobor, ha nem viszik el, negyedévenként 750 koronát számít fel. A levél nagy kavarodást okozott a szoborbizottságban. Egyrészt szerették volna már a szobrokat Zalaegerszegen tudni, másrészt túlzónak találták Balázs mester követeléseit. Hosszas tárgyalások után, melyek a bizottság, a szobrász és a kőfaragó között folytak, a mester 1923-ban — 18 000 korona lefizetése után — kiengedte a szobrokat a telepről. A vasúthoz történő szállítást, a vagonírozást Istók János intézte/'

7 Czobor Mátyás zalaegerszegi polgármester személyesen járt Budapesten, hogy a főváros és a vasút ingyen fuvarral segítsen. Különböző bonyodalmak után — „mindössze" 80 000 korona költséggel — 1923 május végén a szobrok végre megérkeztek a városba, ahol Siposs Dezső kőfaragó házánál kaptak újabb pihenőhelyet/'

8 A kiadások csaknem teljesen felemésztették a szoboralapot — és még sehol sem volt a főalak, amelynek ára 1914-ben 20 000 korona lett volna, ,,(; Jakab Géza—Bánhidi Tibor: Évtizedek óta áll Zalaegerszegen a Magyar Tanácsköztársaság egyik leghíresebb emlékszobra. Zalai Hírlap, 1959. márc. 20. 5. p. 47 Istók János levele Borbély Györgyhöz. ZML. Csány-gyűjtemény. 48 Zalamegyei Űjság (ZMŰ) 1923. jún. 10. 2. p.