Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VII. Béres Katalin—Kiss Gábor: Csány László kultusza Zala megyében

1923-ban viszont már 1 000 000 koronára rúgott. Hiányzott a talapzat is. Űjra el kellett kezdeni a gyűjtést: akárcsak 19 éve, most is elindultak a körlevelek diákokhoz, szolgabírókhoz, hölgyekhez — csakhogy most még a szegénységgel és az inflációval is meg kellett küzdeni. A bizottság határozatot hozott tehát, hogy nagyobb méretű és gyorsabb tempójú gyűjtést kell folytatni, mint a háború előtt. Az ezer koronánál többet adakozók nevét külön Aranykönyvbe írták be.

49 A pénz lassan megint gyűlni kezdett. Borbély — aki 1922-ben, 62 éves korában nyugdíjba vonult — továbbra is kifogyhatatlan volt az ötletekből. A szoborbizottság, amelynek továbbra is motorja volt, 1923 nyarán javasolta az alispánnak, hogy a főalak kiöntéséhez szükséges fedezet megteremtése érdekében tartsanak gabonagyűjtést. A bizottság „fölkéri az egyes községi és köri jegyző urakat, hogy — nem hivatalosan és nem kötelezőleg ugyan, csak társadalmilag és tetszés szerint, de mégis — lelkiismeretesen és hazafias buzgósággal meggyőződést keltve a közönségben minden községben minden embertől, még a legszegényebbtől is legalább 1 (egy) liter gabonát kérjenek .. . "

50 Meghirdették a fémgyűjtést is: bármilyen réz—bronz tárgyat, mozsarat, világháborús srapnellhüvelyt szívesen fogadtak Borbély Wlassics utcai lakásán. Megkezdték a fém vásárlást is.

51 Ujabb ünnepélyeket rendeztek Csány László tiszteletére: 1924 januárjában az erdélyi menekültek, augusztusban pedig a Dunántúli Egyetemi Hallgatók Zalaegerszegi Széchenyi Szövetségének tagjai. Nagy jelentőségű esemény volt, hogy a Zalaegerszegi Állami Felsőkereskedelmi Iskola az 1924/25-ös tanévben felvette Csány László nevét. Az iskolai értesítő hangsúlyozta, hogy „... oly férfiút vallhatunk patrónusunknak, aki a sokat szenvedett hazának vérzivataros tengerében mint elpusztíthatatlan szirt állott, hogy útmutató legyen nekünk örökké, hogyan kell küzdve harcolni, lankadatlan türelemmel dolgozni, tűrni, szenvedni, s ha kell, meg is halni." 1925 júliusában már egymilliárd korona körül állt a gyűjtés, de még mindig hiányzott kb. 300 millió. A megye alispánja is támogatta a gyűjtést, enyhe nyomást gyakorolva a községi képviselőtestületekre „ .. . hogy a szobor alapra a község vagyoni erejének megfelelő adományt ajánlanának fel."

52 Az alispáni körlevél a hatósági támogatás erősödéséről tanúskodik — jelzi azt a folyamatot, amelynek során a magánkezdeményezésből indult szoborállítási akció mindinkább hivatalos üggyé (is) vált. Megváltozott Csány László politikai szerepének értékelése is: az abszolutizmus ellen küzdő (tehát rebellis!) ugyanakkor szorgalmas, építő államférfi helyére a végsőkig kitartó, a hazáért meghalni is tudó vértanú lépett. A vármegyei törvényhatósági bizottság 1925-ben kinyilvánította, hogy hozzá akar járulni a szobor költségeihez, mert ,,... a vármegye közönségének is óhaja, hogy a vármegye nagy fiának emléke méltóképpen megörökíttessék .. ." de anyagi erő híján ,,a segélyezést a következő évre halasztja". Ám íy

ZMŰ 1923. febr. 25. 1. p. 50 A szoborbizottság levele az alispánhoz (1923. jún. 26.) ZML. Csány-gyűjtemény 51

ZMŰ 1924. febr. 13. 3. p. 52 Zalavármegye alispánjának rendelete a szoborbizottság támogatására (28 368 :m 1925) ZML. Csány-gyűjtemény