Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
teszem majd". A kormánybiztosok mindegyik levelet továbbküldték Pestre, s másnapra el is készítették a közbenjárásra felhívó iratot „a hon függetlenségének alapján". Október 15-i jelentésükben a biztosok tudatták az OHB-val, hogy Kollmann elkészítette „az Ausztriábani elényomulási tervet", de közölte, hogy erre legalább 26 000 ember kell, a táborban pedig csak 21 000 van; ezek többsége nemzetőr. Ezért a biztosok újabb erősítéseket kértek. ,,A tisztek kezdenek e. másra leköszönni, nem baj, addig úgyse mehetünk semmire" — fejezték be a levelet. A Bécsből érkezett újabb hírek szerint a Reichstag kinyilvánította, hogy ha Jellacic reggel 10 óráig nem teszi le a fegyvert, vagy minden csapatával el nem vonul, a bécsiek karöltve a magyar sereggel, megsemmisítik seregét. Jellacic erre állítólag kijelentette, hogy kész elhagyni az országot. Mivel így továbbra is veszélyeztette Magyarországot, a biztosok felszólították Mógát, hogy másnap vonuljon be Ausztriába. Móga ki is adta a parancsot, s közölte, hogy 17-én elfoglalja a Fischamend mögötti állást. Ugyanakkor jelentést küldött az újabb fejleményekről a hadügyminisztériumnak; közölte, hogy a sorhadi tisztek helytelenítik a határ átlépését, ha pedig meg kellene ütközniük a cs. kir. sereggel, ezt esküszegésnek tekintenék. Jelentését másolatban átadta Csánynak is. Emiatt ismét kompromisszumos határozat született: mivel a Reichstag határozatának voltak homályos pontjai, az újabb haditanácsi határozat szerint „az első állomáson a seregek álljanak meg mindaddig, míg Jellacic a bécsi országgyűlése (sic!) által közös ellenségnek nem nyilatkoztatik ki, vagy a magyar hadseregek segélynyújtásra világosan fel nem hivatnak". 27 Október 16-án a sereg végre átlépte a Lajtát. Már nemcsak az előőrs és a jobbszárny, de a hadközép egy része is átkelt a folyócskán, amikor ismét megállt az előnyomulás. Megérkezett a táborba az OHB futára Kossuth október 14-i levelével és az országgyűlés október 14-i határozatával. A határozat szerint mivel Bécs eddig mit sem tett Jellacic lefegyverzésére, nem nyilatkozott a határátlépés kérdésében (a Reichstag október 13-i határozatáról még nem tudtak Pesten), sőt, még csak ellenségnek sem nyilvánította Jellacicot, az ország21 Pulszky levelei: OL OHB 1848:1207. Bem levele Csányhoz: HL Az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc iratai. 52b 8—5. Magyar fordítása: Kovács 240—241. o. és (téves dátummal) Supka 462. o. Ld. még Pulszky I. 435—436. o. Az előkészületekre íd. még Messenhauser kiáltványát, Pap II. 154—155. o. Lombard küldetésére ld. Waldapfel 63—65. o. Ö hozta Teleki október 6-i jelentését Párizsból: Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. S. a. r. Urbán Aladár. Bp. 1987. 135—137. o. — A francia és angol közvetítés felkérésének története nem tartozik tárgyunkhoz. Csupán annyit kívánunk itt megjegyezni, hogy az angol közvetítés szándékára mutat Palmerston szeptember 29-i utasítása Ponsonboyhoz Ld. H. Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen. Bp. 1951. 128— 129. o. A közbenjárásra felkérő irat szelleméről csak egy iktatókönyvi bejegyzést ismerünk: OL Csány BA Ikv. 262. Pulszky további működésére ld. KLÖM 210., 221. és 267. o. A francia közvetítési ajánlat utóhangjára ld. még: Hunfalvy Pál: Napló. 1848—1849. S. a. r. Urbán Aladár. Bp. 1987. 186—187. o. Talán az a névtelen, magyarpárti jelentés is Lombard-tói származik, melyet jegyzetben idéz Kosáry Domokos: Magyar és francia külpolitika 1848—49-ben. SZ. 1938. 652. o. Lombard csak a bécsi forradalom leverése után tért vissza Párizsba. Ld. W II. 305. o. — Móga jelentését némileg eltérő szöveggel közli: KLÖM XIII. 225—226. és Walter 102—103. o. A diszpozíció: Adatok 218—220. o. A Móga által Csánynak küldött példány: ÖL Csány IBA 126. o. Az október 16-i határozat az Ausztriába nyomulásról: OL Görgey-lt. b/3/a fasc.
