Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
gyűlés a magyar hadsereget saját határainak védelmére utasítja. Ha azonban Bécsből felszólítás érkezik „szabadságának megvédésére a magyar nemzet segéd közremunkálását" kérve, ennek a felhívásnak az országgyűlés bármikor kész szívesen eleget tenni. Kossuth pedig azt írta, hogy amíg bármi remény van a sikerre, „ragadják meg az alkalomnak üstökét, s ne kérjenek 40 mérföldnyi ről utasítást, mert eközben az alkalom elvész". Bár a határozatot lehetett volna úgy értelmezni, mint a támadó mozdulat engedélyezését, hiszen a Reichstag azóta a segítségkérésnek eleget tett, Bruckban mégis újabb haditanács ült össze. Ezen Móga elmondta, hogy az előőrsök jelentései szerint a láthatáron nagy tömeg német lovasság mutatkozik, ezért a haditanács úgy döntött, hogy visszavonják a csapatokat Bruck magyarországi oldalára, a Lajta jobb partjára, nem bocsátkoznak harcba, s az országgyűlés határozatát megküldik a Reichstagnak. Az OHB-nak küldött jelentésükben a fentiek mellett közölték azt is, hogy a brucki lakosság semmiféle lelkesedést nem mutatott a benyomulás alkalmával. A döntés meghozatalánál ott volt Ludwig Hauk, a bécsi Elitcorps vezetője és Stanislaw Lesczinsky bécsi nemzetőrségi parancsnok is; visszatérve Bécsbe ők közölték a híreket a bécsiekkel. Október 17-én a biztosok utasították Mógát, hogy a hadsereg további rendeletig ne változtassa meg állását. 28 Bécsből továbbra sem érkezett határozott felkérés. A Reichstag és az általa kiküldött bizottmány meg a bécsi városi tanács egymásra hárította a felkérés feladatát. Három nézet kristályosodott ki. Az első szerint a magyarok tegyék azt. amit saját érdekükben jónak látnak; a második szerint felszólítás nélkül is bejöhetnek Ausztriába Jellacicot lefegyverezni; a harmadik szerint pedig az országgyűlési bizottmány kész ténynek veszi a magyar bevonulást, ha Kossuth október 14-i levele és az országgyűlés határozata: KLÖM XIII. 186—193. o. Asztalos szerepére ld. uo. 192. o. és Mezősy 21. o. A biztosok október 16-i jelentését német fordításban Id. Walter 108—109. o. A haditanácsra és az eseményekre ld. még KLÖM XIII. 238. o., Pap II. 171—172. o. és 438. Pázmándy ez utóbbi helyen összemossa október 13-i és 16-i eseményeket, és Obermann 56. o. (Lesczynski október 19-i kiáltványa). A bevonulási kísérletre: GA I. 195. o., Mezősy 20—21. o. ÖL Görgey lt. Iktatókönyv. 9. A biztosok utasítása. Pázmándy szerepére ld. még Csány 1849. május 18-i levelét. Idézi: Barta 1952. 680—681. o. és KLÖM XV. 213. o., Hunkár Antal emlékiratai. Közli Lukinich Imre. HK 1926. 371. o. — Az átkelés külpolitikai vonatkozásaival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Frankfurtban a német parlament ezekben a napokban kezdi meg vitáját a német egységről, ekkor születik meg a határozat arról, hogy ,,ha valamely német országnak nem német országgal közös államfője van, a két ország közötti viszonyt a tiszta perszonálunió alapján kell rendezni". Pulszky október 17-én tudósította az „Augsburger Allgemeine Zeitungot" arról, hogy másnap a magyar csapatok átlépik a határt, s döntő csata lesz a monarchia jövendőjét illetően a szláv birodalom, ill. a föderalizált „Staatenbund" hívei között. A lap fel is figyelt arra, hogy a magyar álláspont (valójában csak Pulszkyé) nem az önálló Magyarország. A kis közlemény a lap 296., október 22-i számában jelent meg, névtelenül. Október 18-án Pulszky — immáron Csányék hírei alapján — újabb értesítést küldött a lapnak: mivel sem a birodalmi gyűlés, sem a bécsi városi tanács nem hívta a magyarokat visszatérnek a határ mögé. Ez a szintén névtelen közlemény a lap korábbi, október 21-i, 295. számában jelent meg. Ez arra mutatott, hogy a magyarok a határátlépéssel kész helyzet elé akarták állítani az osztrákokat, ill. ki akarták fürkészni szándékaikat. (Gergely András szíves közlése.) A frankfurti vitákra ld. Urbán Aladár: Európa a forradalom forgószelében 1848—1849. Bp. 1970. 178—179. o.
