Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)
iának meggyorsítására utal. 30 A katonai és politikai cél itt összekapcsolódik: a tömeges és gyorsabb szállítás, valamint a két országrész uniójának realizálása. Csány miniszter még arra is tud időt szakítani, hogy június 17-én a Szolnoktól Erdély jelé építendő vasútvonal megszemlélésére induljon. 31 A szemlével kapcsolatban — bizonyítandó, hogy ez az út egyértelműen politikai gesztus volt — két gondolatot kívánunk megfogalmazni. Az önámítás tagadása (utalva Horváth Mihály megjegyzésére) erre a tervre is érvényes, hiszen az eddig elkészült vonal kizárólag sík vidéken fut, Debrecenig építeni ki csupán idő, s nem műszaki személyzet és megfelelő anyagok kérdése. Ehhez nem kell kormányzóelnöki szemle. Feltételezhető, hogy Kossuth útja a „fővezérkeresés" mesterkedésébe illeszkedik: a kormányzó Bem tábornokot szerette volna megnyerni a fővezérségre, s a figyelmet elterelendő, kísértette el magát Csányval. így viszont az utazás csupán ürügynek tekinthető. Horváth Mihály megjegyzésének van egy figyelemre méltó folytatása is: a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium a vasútépítés munkáira „leginkább horvát hadi foglyokat" alkalmazott mérsékelt díj mellett. 32 A tavaszi hadjárat sikerei, különösen a nagysallói csata és Budavár bevétele után ugrásszerűen megnőtt a magyar kézre került császári katonák száma. A hadifoglyok eltartása a hátország törvényhatóságai és lakossága számára szinte elviselhetetlen terhet jelentett. Csány miniszternek gondott okozott annak eldöntése is, hogy a foglyoknak állami munkákon való foglalkoztatása a biztonságosabb (de összegyűjtve, mint tömeg veszélyesebb), vagy mezei napszámosokként. A dilemma néminemű feloldását jelzi az, hogy május 22-én az erdődi uradalom kérését azért utasítja el, mert az állami munkák sürgőssége csökkenti a fent nevezett veszélyesség érzését. A május 26-án kiadott körlevele is fontos számunkra, hisz rávilágít Csány László miniszter emberséges szemléletére, felfogására. A foglyokkal való bánásmóddal a „művelt Európának" akarja megmutatni, hogy a nemzet — „.. .melly elleneit a harcz téren fegyverének villám csapásai által elzúzni képes", erejét csak addig mutatja, míg a „megtámadás tart", míg az ellenállást megtöri. Ezért és csak eddig óhajt rendelkezni a hatalmába került foglyokkal is. 33 Kovács Lajos osztályigazgató május 30-án húszezer foglyot kért a Szolnok—Debrecen és a Szolnok—Arad vonalak földmunkáihoz. 34 Még aznap Mikolay Ferenc vasúti osztálymérnököt bízza meg a minisztérium azzal, hogy a már Hajdúszoboszlóra érkezett 1530 foglyot úgy ossza el, hogy Szoboszlóra 500, Nádudvarra 400, Karcagra 630 személy jusson. 35-36 Csány arra is ügyelt, hogy a munkát végző hadifoglyok megfelelő — „.. .a föld minősége szerént köbölekre" megállapított — munkabért kapjanak. 37 Duschek Ferenc pénzügyminiszter május 30-án húszezer, június 9-én háromezer pengőforintot utalt 30 F. Kiss E. : i. m. 475. 31 MOL H 31. 951. és 952. sz.; Alföldi Hírlap, 1849. 63. sz. június 19. 32 Horváth M.: i. m. III. 123. 33 MOL H 31. 903., 937., 940—942. sz. ^Alföldi Hírlap, 1849. 56. sz. (június 3.); F. Kiss E.: i. m. 475. 3536 MOL H 31. 919. és 920. sz. 37 Uo. 884. sz.
