Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
lét; — „furcsa depositum lesz abból" — írta Görgeinek a pénztárak lefoglalására vonatkozó tervéről. Végül kérte Perczeit. írja meg nézeteit az összpontosításról. Csány levele nem maradt hatástalan. Perczel az elkövetkező napokban csupa lojális hangú levelet írt az OHB-nak, január 14-én pedig már egyenesen kijelentette: „A parancsom alatt álló hadsereg — amiként eddig is semmi oly lépés nem történt, mely akár meghasonlásra, akár a Honvédelmi Bizottmány tekintélyének megrongálására lett volna irányozva, úgy illesmi ezután sem fog történni. Miért is a Honvédelmi Bizottmány a haza megmentésére vonatkozó intézkedéseiben az én seregem buzgó közremunkálására bizton számíthat". Perczel levelét ez az azonnali hangváltás is segített elfeledtetni; Görgei nem fenyegetőzött, de a haditerven sem változtatott, nem fordult vissza. Hátrálását azonban Perczel egészen Karcagig folytatta, bár eredetileg még tovább, Hajdúszoboszlóig akarta visszavonni seregét; a tartalékhadtest parancsnokának, Répásy tábornoknak arról azonban már sikerült lebeszélnie, hogy egészen Debrecenig vonuljon vissza. Január 15-én az OHB rendeletet küldött neki, amelyben — Csány javaslatának megfelelően — támadást parancsolt. A támadás előkészítésében Csányra is hárult némi szerep. Kiküldte volt futárát, Kászonyi Dánielt, derítse fel az utat egészen Kiskunfélegyházáig, milyen ellenséges erők állomásoznak a Duna-Tisza közén. Kászonyi viszonylag pontosan mérte fel a Tiszánál álló ellenséges erőket; úgy vélte, azok védekező pozíciót foglalnak el, s eszük ágában sincs támadni. A híreket január 18-án Karcagon közölte Perczellel, s a tábornok este 7-kor már azt jelentette az OHB-nak, hogy másnap megindul Szolnok visszafoglalására. (Igaz, ezután még várt 21-ig, s csak akkor indította meg seregét). Kászonyi pedig Karcagról Szarvason át ismét a Tiszának vette útját, hogy megállapítsa, nem készül-e ellenséges támadás Szeged ellen. Jelentését Csány január 19-én kapta meg. 18 ' 1 Perczel idézett január 14-i levelének mellékleteként beküldte Görgei váci nyilatkozatának valamiféle kivonatát. Csány reagálását nem ismerjük. Talán a nyilatkozat 3. pontjára utalva (A feldunai hadtest csak azon parancsoknak engedelmeskedik, amelyek Mészárostól vagy Vettertől érkeznek hozzá) írta január 18-án Kossuthnak, hogy „Mészáros megmaradása igen jó, ő egy ragasz a sereg és a nemzet közt". Egyébként derűlátóan tekintett a jövőbe. „Még él bennem a hit, hogy megmenekszik a haza, Görgei fog csatlakozni; csak Perczel tartsa magát". E napokban ugyanis végre kezdtek Csány elképzelései szerint alakulni a dolgok. Az OHB már január 9-én felváltotta Mészárost Klapkával, ill. elrendelte a délvidéki csapatok felvonulását a Közép-Tiszához. Január 12-én a Hadügyminisztérium elrendelte Görgey visszahívását. Január 13-án — Csány javaslatának megfelelően — az OHB két kormánybiztost, Luzsénszkyt és RagáPerczel levelére Id. Hermann 1986. 318—321. o. Következő levele: OL OHB 1849:246. A következő idézet december 25-i leveléből való. KLÖM XIII. 893. o. Csány válasza: OL Csány NIF d. sz. Részleteket közöl: Barta 1955. 86—87. és 95— 97. o. ill. Hermann 1986. 319—320. o. Perczel január 14-i jelentése: OL OHB 1849:473. Részleteket közöl: Borús 1975. 91—92. o. és Hermann 1986. 322. o. Perczel és Répásy viszonya: uo. 321—323. o. Kászonyi és Perczel jelentése: OL OHB 1849:725. Kászonyi küldetésére ld. még OL PM PO 1849:870. és 876.
