Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén
ként jellemző volt, hogy tervezett felszólalásait előre gondosan kidolgozta, erről árulkodnak fennmaradt fogalmazványai.) VI. A horvát kérdés 1841. január 2-án indította meg Kossuth a liberális ellenzék sajtóorgánumát, a Pesti Hírlapot. 117 A reformmozgalom napilapja már első számaiban beszámolt a zalai közgyűlésről, és teljes terjedelmében közölte a vegyes házasságok ügyében született megyei felírást is. 118 A Deáknál számos kérdésben már az 1830-as évek második felében jóval radikálisabb Csány 119 Kossuth nevét még az „Országgyűlési" majd a „Törvényhatósági Tudósításokból" ismerte meg. Kossuth 1837-es letartóztatásának tervéről Bécsben tudomást szerezve értesíteni akarta őt, de levele a rendőrség kezére került. 120 Miután Csány sokat utazott. Pozsonyban, Pesten vagy éppen balatonfüredi üdülése közben személyesen is megismerkedhettek már egymással, így nem lehet véletlen, hogy a Hírlap megindulásakor az éppen Pesten tartózkodó Csány is kapott egy szerkesztőségi felhívást Kossuth-tól: „Hazafiúi szíves tisztelettel kérjük meg Önt, méltóztassék közcélú dolgozatunkban nagy becsű közremunkálásával segíteni"! 121 Ettől kezdve egyre szorosabbés közvetlenebb együttműködés és barátság alakult ki a Pesti Hírlap szerkesztője, és a zalai Überaus ellenzék radikális pártvezére között: Csány a Hírlap írásaiban saját gondolatait látta megfogalmazva. Kossuth és Csány nemcsak eszmei téren „találtak egymásra"; egyéniségükben is számos rokon vonás fedezhető fel. Sovány termet, beesett arc, agilis természet, kiemelkedő agitációs és szervezési képességek, és egyfajta maximaiizmus, fokozott elvárás másokkal szemben is. A zalai ellenzék az 1840-es évek elején egyre erősödő aggodalommal figyelte a szomszédos Zágráb megyében és egész Horvátországban elharapódzó, élesen magyarellenes „illir" nacionalista mozgalmat. 122 Zala nemességének aggodalmát csak fokozta, hogy megyéjük lakosságának mintegy egyhatoda (Fényes Elek adatai szerint 53 539 fő) horvát anyanyelvű volt, ráadásul e nemzetiség jórészt egy tömbben, a Muraközben élt. Mind ez ideig nem érződött ugyan a megyében a nemzetiségi ellentét, de miután Muraköz a zágrábi egyházmegyéhez tartozott, félő volt, hogy népessége a nacionalista szellemű horvát papok befolyása alá kerülhet. A muraközi népesség magyarosítása (mivel a népiskolák nem a kívánt hatásfokkal működtek) kevés sikerrel járt. (Deák egy kérdésére, (amelyet 1843-ban tett fel a muraközi járás elöljáróinak), hogy „tudnak-e már ott magyarul?" — azt a választ nyerte: „nem tudnak". 123 Mi117 Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap, Bp., 1983. 10—18. o. 118 Pesti Hírlap, 1841. január 20. (6. sz.) 42. o., január 27. (8. sz.) 58—59., 62—63. o. 119 Madarász József emlékiratai. Bp., 1883. 68. o., vö. : Eisen 12. o. 120 Barta 594. o. 121 OL. H. 103. 21. cs. A Pesti Hírlap szerkesztőségi felhívása 1841. télhó 6-án, Pesten, vö.: Barta 596—597. o. 122 Varga János: Helyét kereső Magyarország, Bp., 1982. 80—92. o. 123 Fényes Elek: Magyarország leírása. II. rész. Magyarország részletesen. Pesten, 1847. 84. o.; Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1840— 1848., Bp., 1960. II. köt. 54. o.
