Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

VI. Molnár András: Csány utolsó levelei

ra" volt az, ahol Csány élete utolsó napját eltöltötte.

29 Itt írta búcsúlevelét szeretett gyámfiának, Schmiedegg Kálmánnak (lásd függelék 2. sz.)

30 és a rövid kis kísérőlevelet is, amelyben Csorba Sándorral tudatta, hol vehető át a gyámfiának szánt levél (lásd függelék 3. sz.)?

1 Csány László és Jeszenák János nyilvános kivégzésére 1849. október 10én reggel néhány perccel 6 óra után az Üjépület szomszédságában elterülő ,,Fa-tér" nevezetű üres telken került sor. Utolsó útjára így emlékezett viszsza Székács József pesti evangélikus lelkész, Jeszenák gyóntató papja: „Kimentünk, s egy, katonák által képzett négyszögbe léptünk. Karját karomba fűzte, s Csányi is lelkészével hozzánk kísértetvén megindulánk. A két férfi találkozása szívreható, de férfias méltósággal s nemes elszántsággal teljes volt. Nem magokat sajnálták, hanem minket és a hazát."'

52 Először Jeszenák Jánost szólította a hóhér. Bártfay László naplója szerint Csány hidegvérrel nézte társa kivégzését. Amikor pedig Ungváry, a tábori pap azt mondta neki, hogy „Öreg úr! Ne nézze, forduljon el!" — állítólag így felelt: „No már miért ne nézném? Hiszen hozzá kell szoknom."

;i:! Csány „bámulandó hidegvérrel lépett a bitófa alá."

34 Beck Vilma, a híres kémnő szemtanúja volt a kivégzésnek — legalábbis emlékirataiban azt állítja. Szerinte fél hét körül érkezett a két elítélt a katonák által közrefogott vesztőhelyre. Ekkor dobpergés hallatszott, majd felolvasták a halálos ítéleteket. Csány ítéletét főként „hatalmas" politikai tevékenységével indokolták. Mindketten igyekeztek a körülálló csoporthoz szólni, de hangjukat a dobpergés elnyomta. A kivégzés után — elrettentésképpen — még egy óráig az akasztófán lógtak a halottak, azután egy taligán vitték őket a kórházba.

35 Beck visszaemlékezésének hitelességét látszik alátámasztani egy osztrák napilap tudósítása: „Csány miniszternek tekintete és magatartása egyaránt démonikus volt. Ez utóbbi a kivégzés 29 Vay Miklós emlékirata: Küzdelem, bukás, megtorlás 2. köt. 299—300. o. 30 Csány búcsúlevelének egykorú másolata: OL R 123. 575. sz. kötet II. V. 1. b.-419. (régi szám: 1761 142.) (az utóirat hiányzik) Szövegkiadásai: Nóvák 317—319. o.. Csány-emlékkönyv 100—102. o., V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára Bp., 1965. IV. köt. 420—422. o. Részletét közli Gracza György : Az 1848—49-iki magyar szabadságharc története Bp., é.n. V. köt. 1309—1310. o., vö. Barta 685. o. Az I. Tóth Zoltán által szerkesztett Magyar történeti bibliográfia 1825—1867. (Bp., 19.) III. köt. 166. o. adatai szerint „Csányi László utolsó levele" megjelent az Egyetértés 1897. 284. számában is. 31 Csány levelének egykorú másolata: OL P 1522. Csány család levéltára. Facsimile kiadása: Csány-emlékkönyv 56. o. közölte V. Waldapfel IV. köt. 422. o. Vasárnapi Újság 1907. január 20. 53. o. 32 OL R 31. Naplók, emlékiratok gyűjteménye. 1. tétel 1029. Bártfay László Pesten, 1850, febr. 14

_

én kelt másolata Székács József feljegyzéseiről. •'•''Bártfay naplójának részlete: Ács Tivadar: Népek tavasza. Ismeretlen levelek, naplójegyzetek a magyar szabadságharc és emigráció korából. Bp., é.n. 281. o. vö. Bártfay László naplója. (Sajtó alá rend. Jenéi Ferenc) Bp., 1969. II. köt. 1849—1851. 43. o. 34 Szilágyi 306. o., Eissen 76. o., vö. Heinrich Ritter von Levitschnigg: Kossuth und seine Bannerschaft. Silhouetten aus dem Nachmarz in Ungarn. Pesth. 1850. _ II. köt. 53. o. 35

Beck Vilma: Egy hölgy emlékiratai az 1848—49-iki magyar szabadságharcból (Fordította Halász Sándor.) Miskolc, 1901, 217—218. o.