Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)

IV. Az összeomlás. Csány Aradon és Világoson 1. Az aradi végnapok Lxörgey Artúr és Csány László útjai — mint láttuk — néhány hétre szétváltak: a magyar fősereg július közepén Vác, Losonc, Miskolc érintésével megkezdte a visszavonulást. Csány Szeged felé vette útját. 1849. augusztus elején — nem éppen egymást erősítve — már két politikai elképzelés rajzolódott ki. Görgeyt a körülmények egyre inkább az oroszokkal való egyezkedésre kényszerítették; Kossuth és a kormány a magyar seregrészek — Dembinski, Vécsey és Görgey — egyesítésével az Önvédelmi harc folytatása mellett kardoskodott. Az egyezkedési kísérlettel a kormány Aradon lévő tagjai és a képviselők is foglalkoztak. Volt, aki azt a legnagyobb szerencsétlenségnek tartotta; többen azonban örülnének, ha „...ma lehetne becsületesen kigázolni".

l01J Kossuth Lajos azonban egyelőre az említett második elképzelés megvalósítását szorgalmazta. Augusztus 6-án a kormányzó Csány Lászlót küldte Görgeyhez, hogy „.. .azon baráti viszonynál fogva, melyben vele él, hatna reá sükeresen, hogy siettesse csatlakozását Dembinski hadaihoz". Az elgondolás az volt, hogy sikerül a további harcokhoz Dembinski Szegedről, Vécsey Károly Temesvárról és Görgey Nagyváradról Aradra rendelt csapataiból mintegy 80 ezer embert összevonni.

110 Csakhogy Kossuth elhallgatta előtte azt, hogy a Szőregnél vereséget szenvedett, s Arad helyett Temesvár felé hátráló Dembinski csapattestét akarta csatlakoztatni Görgeyéhez, az előbbi parancsnoksága alatt, s nem fordítva. Mivel Csány a feltorlódó szekerek miatt nem tudott haladni, küldetésének pedig mindenképp meg akart felelni, indokoltnak látta azt, hogy legalább levélben értesítse Görgeyt jövetele céljáról. Mindenekelőtt a katonai helyzetről tájékoztatta a tábornokot: Bem „nevezetes veszteséget" szenvedett Erdélyben (Segesvár és Szászsebes); Dembinski két napig jól tartotta magát, de kénytelen Bébára és Besenyőre hátrálni. Görgeyre mindezekből két feladat hárul: a csúcsai szorost ötezer emberrel erősítse meg, így akadályozva meg az oroszok betörését Erdélybe; számára pedig elengedhetetlenül szükségessé válik a csatlakozás Dembinskivel, mert ,,. . .egyedül az önthet új életet a sinlődő hazába".

111 Görgey Artúr és Csány László találkozása még aznap, augusztus 7-én létrejött Nagyszalontán. Steier Lajos szerint a tábornok azzal a szándékkal készült Aradra, hogy ott az egyesült seregek felett rendelkezve Haynaura vetheti magát.

112 Ennek az elképzelésnek ad hitelt Csány — Vukovics Sebőnek küldött — levele is, amely a találkozás másnapján íródott Zerinden. Csány szerint ha Görgeyt nem nevezik ki mielőbb fővezérnek, elveszett a haza: „Nem mondom én — írta —, hogy ő menti meg bizonyosan, de már azt mondom, 109

Hunfalvy Pál: Napló 1848—49. Sajtó alá rend.: Urbán Aladár. Szépirod. Könyvkiadó, Bp. 1986. 325—326. 110

Horváth M.: i. m. III. 441. 111 KLÖM XV. 830. 112

Steier L.: i. m. II. 195—196.