Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

V. Varsányi Péter István: A Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyiminisztere (1849. május—augusztus)

hogyha valaki viszonyaink közt hivatva annak megmentésére, úgy ő az". Amennyiben Dembinski ,,okos mozdulatokkal" csatlakozna Görgeyhez, akkor meg lehetne verni — ismétlem: „Görgey íővezénylete mellett" — az osztrákokat. Ettől vár „nagy és jótékony" fordulatot Csány. Hasonló értelemben tájékoztatta Kossuthot is,

113 aki azonban gyors intézkedésével áthúzta számításaikat: augusztus 9-én Bem altábornagyot nevezte ki a honvédsereg főparancsnokává. A kormányzó intézkedése ellen a kormány tagjai közül egyedül Csány emelte fel a szavát, az említett lépést azért tartva törvénytelennek, mert a kinevezésről hiányzott a miniszteri ellenjegyzés. Kossuth Aulich Lajossal aláíratta ugyan Bem véglegesítését, a hadügyminiszternek azonban tudnia kellett — így Csány —, hogy a fővezérségre, Szemere beleegyezésével, az országgyűlés nem Bemet, hanem Görgeyt ajánlotta a kormánynak. A kabinetnek csak a fővezérré kinevezés időpontjának, de ,,. . .nem a fővezér személyének megválasztása állt jogában".

114 A miniszterek konferenciája Csány ellenvetéseit „negligálta", sőt a már jelen lévő Görgey Artúr ellen heves támadást intézett.

115 A temesvári csatavesztésről szóló hír vétele után Görgey azonnal felszólította Kossuthot a lemondásra, a főhatalom átadására. Szándéka keresztülviteléhez most ő számított Csány László közreműködésére. Csány — akinek utolsó reménye volt az, hogy Görgey a főhatalom birtokában a nemzetre kedvező feltételeket érhet el a cári hadvezetésnél — augusztus 11-én, a reggeli órákban felkereste Kossuthot, meggyőzendő őt a lemondás szükségességéről. A minisztertanács beleegyezésével Kossuth Görgeyt végleg „Magyarország összes hadai főparancsnokává" nevezte ki, és felhatalmazta béketárgyalásokra az oroszokkal.

116 Mivel ez már nem bizonyult elégségesnek, Görgey annak megértetésére kérte Csányt, hogy Kossuth kormányzói méltóságán sokkal kisebb csorbát ejt a leköszönéssel, mint ejtene azzal, ha olyan „hatalom árnyékához" ragaszkodna, amelynek lényegét az ellenség győzelmei már semmivé tették.

117 A minisztertanács ülése előtt Csány négyszemközt hosszabban tanácskozott Kossuthtal. Miként korábban Görgey fővezérsége, úgy ' most a kormányzó lemondása mellett kardoskodott: „A tiszta lelkű hazafi talán azt hitte, hogy Görgey, ha fegyverrel többé nem, legalább alkudozással fogja támogathatni hazája érdekeit" — írta Horváth Mihály.

118 A lemondás kicsikarása után, még a miniszterek érkezése előtt távozott Csány, a tanácskozáson nem vett részt. Görgey Artúr tehát már rendelkezett egy olyan okmánnyal, amely neki teljhatalmat biztosított az oroszokkal történő békealkudozásokra. Mindaddig azonban egyetlen lépést sem tett az oroszokkal kezdett alkudozás folytatására, amíg Kossuth a minisztériummal együtt forma szerint nem mond le, illetve nem adja az ő kezébe a főhatalmat. Ezt ugyancsak Csányval kö113

Barta I.: id. cikk 682—683. 114 Görgey A.: i. m. II. 331—332. 115 Steier L. : i. m. II. 196. 110 KLÖM XV. 843—844; Görgey A.: i. m. II. 351. 117 Görgey A.: i. m. II. 350—351. 118 Horváth M.: i. m. III. 472.