Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

Üdvözölte ugyan az 1848. évi jobbágyfelszabadítást, de egyszersmind féltette is a szász privilégiumokat. Részt vett az 1848. májusi balázsfalvi román nép­gyűlésen, és mert a szászokra nézve kedvezőtlennek ítélte Magyarország és Erdély unióját, amikor kenyértörésre került a dolog, a román felkelőkhöz hasonlóan ő is a császári oldalra állt. 1848 októberében tagja lett a román— szász ,,kibékülés i bizottmánynak". November 1-én Puchner cs. kir. altábor­nagy és erdélyi főhadparancsnok kinevezte Küküllő vármegye tizenhárom községe meghatalmazott császári biztosává. Roth Domáld, Zágor, Szénaverős, Fületelke, Cikmántor, Küküllőmagyarós, Szásznádos és Hétút községeket Se­gesvárszékhez csatolta, Szászszöllős, Kisszentlászló, Szászörményes, Szász­szentiván és Kund községeket pedig Medgyesszékhez, sőt Csatófalva és Jöve­dics községeket is meg akarta szabadítani ,,a magyar zsarnokságtól". 77 1 8 48. november 25-én Stefan Moldovan medgyesi ortodox esperessel együtt Kükül­lő vármegye ideiglenes biztosának helyettesévé nevezték ki. 1849 januárjá­ban visszatért lelkészségébe, Muzsnára, és ettől az időtől fogva semmiben nem vett részt. 1849. április 21-én Csány utasítására Muzsnán letartóztatták és Kolozsvárra szállították. A vésztörvény novellája értelmében 1849. május 10-én rögtönítélő bíróság elé kellett állnia. Nem tagadott, és ezért •— bár kezéhez vér nem tapadt — a bíróság nem tehetett egyebet: elítélte. Csány nem avatkozott be az igazságszolgáltatás menetébe; Rothot az ítélet megho­zatala után három órával, 1849. május 11-én a kolozsvári fellegvárnál agyon­lőtték. A bírák — Kacsay Sándor gróf elnök, Baló József, Deáki Filep Sámu­el, Vincze Ferenc és Ocsvay Ferenc, valamint a Csány által ellenérzéssel fo­gadott Krizbai (igazi családnevén Dezső) Miklós közvádló — szívesen fel­mentették volna a hatgyerekes családapát, de a szerencsétlen törvény miatt nem tehették. Szomorú, hogy Csánynak utolsó erdélyi rendelkezése ez a saj­nálatos per és kivégzés volt; durva egyszerűsítés azonban, ha őt, és még in­kább, ha az ő vélt nacionalizmusát tesszük a történtekért egyedüli felelős­sé." 78 Nem kevés gondot okozott ebben az időszakban a székely kérdés. Lát­tuk, hogy Bem februári ésszerűtlen telepítési akcióját milyen nehéz volt megakadályozni. A következő vihart az kavarta, hogy a tábornok a Szé­kelyföldet változatlanul katonai uralom alatt akarta tartani, és a magyaror­szági szigorú újoncozási előíráson messze túlmenő, minden férfit fegyverbe szólító rendelkezést adott ki. Csánynak már a márciusi jelentései tele vannak ilyesféle panaszokkal: ..Gál ezredesnek megírtam, hogy ne avatkozzon olyan feladat megoldásába, mi körét túlhaladja, a székelyekről az ország gyűlése rendelkezend, az a ha­talom, mely mindnyájunk felett áll •— a székelység rendezésével a magyar­ság jövendője alapjának kell megvettetnie Erdélyben, az olyan munka, mely Bem tábornokra és reá nem bizatik, mely nem egyeseket illet meg, hanem az egyesült hazának gyűlését." Ugyanebben a jelentésben: „A székelyek föl­dén maholnap nem maradna kormánybiztos, ha határt nem sikerülne jelelni 77 Roth 17848. november 20-án kelt jelentését közli Michael Kroner: Stephen Lud­wig Roth: Schriften, Briefe, Zeugnisse. Bukarest, 1974. 237—239. 78 Roth legújabb életrajza: Michael Kroner: Stephan Ludwig Roth. Sein Leben und Werk im Bild. Bukarest, 1975.

Next

/
Oldalképek
Tartalom