Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

a katonád hatalomnak.'"'

0 A következőben pedig: „A székely atyafiak, úgy hallom, a katonai kormányt már neheztelik — kénytelen vagyok Bemet felszólítani — Gál is, Forró is mindent katonai vágásba akarnak sodorni Bemnek utasítása következtében."

80 Kossuth azonban csak április 23-án kísérelt meg Bem lelkére beszélni — akkor, amikor a tábornok, a legjobb indulattól vezéreltetve, önkényesen leszállította a só árát, és ezzel egy tollvonással tizenkétmillió forintot törölt ki az ország jövedelmeiből. „A derék székelyek népzendülés előestéjén állnak, s szokott igazságérzetemmel ki kell mondanom, van is rá okuk. Miért fogtak a derék székelyek az esküszegő Ausztria ellen fegyvert? Mert az osztrák ház polgári intézvenyeiket feldúlta, szabadságaikat megsemmisítette, s őket katonai uralom alá vetette. De, istenemre, a székelyek a leggonoszabb időben sem éreztek soha oly kemény katonai önkényt, mint most, melyet a számtalan kisebb katonai parancsnok egymással ellenkező rendeletei által gyakorol, úgyhogy a polgári hatalom, a székelyek eme forró óhajtása egészen megszűnt, s a nép már egészenkétség be van esve, mi zendüléssel fenyeget. A székelyek továbbá azért ragadtak mellettünk fegyvert, mert kifáradtak ama törvénytelen teher alatt, hogy folyvást katonák legyenek; a tábornok úr azonban egy rendeletet bocsátott ki, mely, ellenmondásban a nemzetgyűlés ígéretével és adott szavammal, nemcsak Magyarország többi lakosságáéhoz hasonló újoncállítási terhet ró reájok, hanem minden bizonyos korosztályú embert katonává tesz, ezen korosztályon túl folytonos határőrszolgálatra ítél. Ha a tábornok úr azt véli, hogy az ilyen rendeletek a székelyeket megnyerik részünkre, úgy a tábornok úr nagyon téved -— ha én nem segítek, a tábornok úr csakhamar tapasztalni fogja, hogy Erdély, hol anélkül, is oly sok arisztokrata elem működik, a reakció gyúpontjává válik, mely nem mint Saturnus saját gyermekeit, hanem megfordítva, tulajdon anyját fogja megsemmisíteni."

81 Kossuth mindenesetre elégedetten vette tudomásul, hogy Csány a székelyek egy évi adóját elengedte, és április 27-én könnyítéseket ígérő rendeletet adott ki a székelyek ügyében. Megígérte, hogy a katonai parancsnokok a jövőben nem avatkozhatnak bele a vármegyékké alakítandó székely székek közigazgatásába; kinyilatkoztatta, hogy a székelyek örökös határőri kötelezettsége megszűnik; a magyarországihoz hasonlóan a főispánokat a kormány által kinevezendőknek, a többi tisztviselőket viszont megerősítés kikérése nélkül szabadon választandóknak nyilvánította. Csány a rendelkezést szerette volna előzőleg a székelyföldi katonai parancsnokokkal megbeszélni, de mivel erre nem adódott alkalom, kinyomatta és kihirdette Kossuth utasítását.

sVolt azonban egy javaslata, amelynek megvalósítására a sors nem engedett 79 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. március 10. körül. OL H 2. OHB 1849:3205. 80 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. március 10. körül. OL H 2. OHB 1849:3391. S1 Kossuth — Bem József. Debrecen, 1849. április 23. OL H 2. OHB 1849:6067. Eredetije német. Magyar fordítását közli Malkray i. m. 31—40. 82 Csány kiáltványa „a vitéz székely nemzetnek, a közös haza hű fiainak, szeretett testvéreimnek", amelyben egy esztendőre felmenti őket az adófizetés alól: Kolozsvár, 1849. április 22. Hasonmását közli Rózsa—Spira i. m. 382. Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. április 27. Közli Kővári i. m. 176—180. A rendelkezés kinyomatásáról : Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. május 8. OL H 2. OHB 1849:6848.