Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)
okok léteznek a visszatorlásra — de mégis ez így nem mehet — állati vadságra aljasult itt az Isten egy nevezett teremtménye." 22 Csány panaszai közül Kossuth elsőnek a Nagyvárad—Kolozsvár közti összeköttetés biztonságának helyreállítását orvosolta. Mivel február 6-án Bihar vármegye is kérte, hogy nemzetőrségét mentsék fel a táborba szállás kötelezettsége alól, intézkedni kellett: két honvédszázad és egy — később szomorú hírnévre vergődő — szabadcsapat indult a vonal megszállására, és mindvégig ezen a környéken tevékenykedett Szépszögi százados, majd őrnagy vezetésével a bihari önkéntes őrhad (a későbbi 123. honvédzászlóalj). Kossuth egyébként februárban nem nagyon ért rá Csány jelentéseire válaszolni — inkább pénzt küldött, mint levelet. Február 5-e után csak február 17-én, majd 23-án indult hosszabb Kossuth-levél Csánynak.1 Katonai" szempontból a legkínosabb fejlemény az volt, hogy az Erdélyből kiszorított Urban cs. kir. ezredes, ez a rendkívül tevékeny és ügyes önálló parancsnok február elején elhatározta, hogy újra szerencsét próbál. 900 főnyi különítményével február 5-én reggel indult el Bukovinából, és másnap hajnalban Marosborgónál bekerítette és elfogta a három gyalogszázadból, egy huszárszakaszból és két lövegből álló magyar előőrsöt. A sikert értékesebbé tette, hogy a fogságba esett magyar parancsnok, Felix Kofier von Nordwende őrnagy, Kossuth tágabb családi köréhez tartozott: nővére, Eugénia, Kossuth sógorának, Meszlény Jenő honvéd ezredesnek volt a felesége. Urban sikerének híre felbátorította a bukovinai osztrák erők parancsnokát, Ignaz Malkovsky von Dammwalden cs. kir. altábornagyot, hogy komolyabb támadást intézzen a gyengécske besztercei magyar hadosztály ellen. Ennek Riczkó Ignác honvéd ezredes volt a parancsnoka, és ereje mindössze 2 és 1 ;s gyalogzászlóaljból, 2 lovasszázadból és 8 lövegből állt. A vele szemben felvonuló Urban-dandár egymaga 6 zászlóalj, 1 és ' '2 lovasszázad, 7 löveg erejű volt, és a támogatására kirendelt Fischer-dandár is erősebb volt, mint a besztercei magyar különítmény. Riczkó sem magában, sem csapatában nem bízott, ezért — nehogy még egyszer meglepjék — sajátos védekezési módszert választott. „Riczkó Besztercén van nappal — éjjelre elvonul onnén — nappal ismét visszatér" — írja erről Csány február 12-én. 2 ' 1 Urban végülis február 18-án támadott. A királynémeti összecsapásban Riczkó elesett, mégis csak odaveszett három ágyú, és a teljes felbomlást csak azért sikerült elkerülni, mert a lengyel légió itt lévő osztálya önfeláldozóan fedezte a visszavonulást. Riczkó haláláról mind Asztalos Pál, mind Csány beszámolt Kossuthnak. Csány szerint: „Riczkó elesett, pedig a körülményekből úgy látszik, nem ellenséges golyó által — ismételt gondolatlanságáért vagy árulásáért meglakolt." Asztalos pedig így fogamazott: „Bizony, sok fátum ért már ezekkel az őrnagyokkal, ezredesekkel — ez a Riczkó becstelen cassirozást érdemelt volna --Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. február 3. OL H 2. OHB 1849:1512. 23 A nagyvárad—kolozsvári útvonalról: Bihar vármegye közönsége — Kossuth. Nagyvárad, 1849. február 6., illetve Kossuth — Bihar vármegye közönsége. Debrecen, 1849. február 9. OL H 2. OHB 1849:1718. Kossuth levelét közli KLÖM XIV. 383—384. A Csánynak írt levelek: Kossuth — Csánv. Debrecen, 1849. február 17. OL H 2. OHB 1849:2059.; illetve Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. február 23. OL H 103. Közli KLÖM XIV. 471—473., 534—537. -"' Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. február 12. OL H 2. OHB 1849:2058.
