Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

IV. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849.január—május)

pénzre van szükség: „előszer az mese, hogy a tábornoknak pénzre nincsen szüksége, éppen most vesz át számára egyik segéde 50 ezer forintokat •— továbbá az itten létező és alakuló sereg is fizetendő — de fizetendők a nyugdíjak, és a károsodottaknak, elpusztultaknak pótlékdíj adatik — magából a feldúlt szerencsétlen Enyedből több százan tartatnak s élelmeztetnek itt az állodalom költségén — ezeken kívül a felszerelés szinte nevezetes költséget igényel".

12 Kossuth első levelei, amelyeket Csány kézhez kapott, még Beöthy előterjesztéseire adott válaszok. Február 1-én írta meg az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, hogy a tiszai egyesített magyar haderő élére Henryk Dembinski gróf altábornagy került, Perczel tábornok pedig lemondott, ..táborából eltávozott, s itt nincs is tudomásunk hollétéről".

13 Február 3-án — Csány első jelentésének megérkezése előtt — Kossuth már rendelkezett a román felkelők által január 8-ról 9-re virradóra felprédált és felégetett Nagyenyedről Kolozsvárra menekültek (nem kevesebb mint 2500 fő!) segélyezéséről.

14 Ezen a napon küldte Csány is Debrecenbe első részletes jelentését. Éles szemmel mérte fel mind a hadihelyyzetet, mind a nemzetiségi irtóháborút, és beszámolt az első rendelkezésekről, amelyeket a neki adott utasítás alapján máris megtett. ,,Ugy éltem le itt ezen néhány napokat — kezdi hosszú levelét —, mint a tengereken túl szakadt, nem tudva, nem hallva mit is hónáról; pedig a bánffyhunyadi vonalon már a gyors közlekedést tábori postákkal elrendeltem, ezentúl Élesdtől Kolozsvárig a futárok számára két hármasfogat könynyű szekérrel folytonosan készen áll." Bem ezekben a napokban szörnyű árat fizetett Nagyszeben meggondolatlan megrohanásáért. Rendkívül nehéz és véres utóvédharcokban vágta ki magát, és a Maros völgyében Magyarország felé, Déva alá húzódott vissza, hogy az érkező segítséget felvéve újra támadhasson. Szerencsére a segélyhad — Damjanich kezdeményezésére — már útban volt. és lehetővé tette, hogy Bem február 9-én Piskinél csatát nyerjen, újra megindulhasson előre — de ezekben a napokban csak Nagyváradon keresztül lehetett egyáltalán kapcsolatba kerülni vele. Csány maga nem fukarkodik ez idő tájt írott jelentéseiben a Bem hadvezetési módjára vonatkozó bírálatokkal. Február 3-án így panaszkodik : „Derék, okos ember Bem, de szeles fráter — akármit mondjon, elszeleskedte a dolgot, túlbecsülvén saját, és csekélyre mérve az ellenség erejét. Pozíciója, mint mondják, erős, tarthatja magát, amíg segédsége érkezend — én küldöttem nékie újoncokat, fegyverteleneket, de ő fegyverrel azokat elláthatja, mert néhány száz puskája van. A székelyek is 10 ezerén megindultak — kik közt 5 ezer fegyveres ember, 5 ezer lándzsás, kaszás — a halmágyi erő azonban későn csatlakozhat hozzá, tegnap ment táborába egy futár, és viszszaérkezteig a halmágyi sereg meg nem indulhat, azonban, ha elbizakodva a 12 Csány — Kossuth. Kolozsvár, 1849. január 30. OL H 2. OHB 1849:1454. 13 Kossuth — Csánv. Debrecen, 1849. február 1. OL H 2. OHB 1849:1328. Közli KLÖM XIV. 281. 14 Kossuth — Csány. Debrecen, 1849. február 3. OL H 2. OHB 1849:1403 Közli KLÖM XIV. 314.