Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
tésc .Ez a tisztikar egyik legfontosabb alapeszméjére, a tiszti becsület fogalmára apellált. A siker persze így sem volt teljes, állítólag még ezután is volt, aki tiltakozott. Schweidel József későbbi haditörvényszéki valomása szerint a Sándor-huszárezred és a GO. gyalogezred első zászlóaljának tisztikara október 27-én este a már ágyban fekvő Kossuthtal közölték ellenvéleményüket, de Kossuth megnyugtatta őket, ,,csak a horvátok ellen megyünk. 39 Csány szerepét ezekben a vitákban nem ismerjük. Október 27-i jelentésének hangvétele örömre és megkönnyebbülésre mutat. Másnap a sereg ismét átlépte a Lajtát. A főhadiszállást Enzensdorf előtt ütötték fel, itt töltötte az éjszakát Kossuth, Móga. Pázmándy, Csány, Bónis és Luzsénszky, a tisztek közül Répásy Mihály. Bárczay János és Andrássy Gyula; az őrséget a zempléni önkéntes nemzetőr zászlóalj egy százada alkotta. Október 29-én a sereg Enzensdorfnál átkelt a Fischán. Maga Csány Enzensdorfon maradt. Elbeszélgetett a zempléni zászlóalj katonáival, mondván, hogy valószínűleg nekik jut a legnagyobb feladat; biztatta őket, hogy a horvátok ellen szuronnyal küzdjenek, mert azok ,,a tüzelést jól állják, de a szuronytól igen félnek, mindjárt megszaladnak". 30-án is a községben maradt. Már az ütközet alatt itt kapta Bárczay János alezredes, a jobbszárny parancsnokának levelét. Bárczay segítséget kért, s Csány a következőket válaszolta: ..Innen nem küldhetünk segédséget, itt egy zászlóalj és egy osztály gyalogság és egy osztály lovasság van, és semmi több, — egyéb része seregeinknek Ludwigsdorf, vagy jobbra Ludwigsdorf felé vannak, honnén a főhadiszállásról ma reggel a rendelet éjfél előtt ki fog adatni. Igaz, hogy Enzensdorf előtt is vannak felállított embereink, de ezek éppen annyi számmal, mennyi visszavonulásunkat fedheti: én itt vagyok Kargerrel, és megyek, ha kinyugodtam magamat Ludwighofba. — Kedvem lenne holnap ismét Bécs felé menni, de a felelősséget nem merem magamra vállalni, azért visszavonulásunk Pozsonnak leend, miről a tábornagy részletes rendeletet ad ki". A levél arra mutat, hogy a visszavonulás megkezdése után Csány még nem tartotta eleve eldöntöttnek a Bécs felmentését célzó támadás sorsát. A visszavonulás során végig a sereg centrumánál maradt. Az ütközet elvesztését a győri, gömöri, honfi és komáromi önkéntes mozgó ill. mozgósított nemzetőrök és a 34. gyalogezred 1. zászlóaljának tulajdonította, ill. annak, hogy a bécsiek nem intéztek kirohanást Windisch-Grätz hátában. Nem tudta még, hogy Bécs már megadta magát. Október 30-án Enzensdorfon töltötte az éjszakát, másnap pedig Köpcsényen át Pozsonyba ment. Innen küldött beszámolót Imrédy Lipót Mosón megyei, Lukács Sándor és Szabó Kálmán Győr városi és megyei korIvánka küldetésére és elfogatására ld. Ivánka 36—44. o., Pulszky I. 443—444. o., KLÖM XIII. 382—383. és 302—303. o. (Utóbbi Pulszky jelentése, közli még Pap II. 188—189. o.) Elfogatásának hatása a hadseregre: KLÖM XIII. 299. o., GA I. 210. o., Pulszkyné 205. o. Schweidel vallomása: Katona i. m. II. k. 146. és 171. o. A tisztikar tiltakozásairól megemlékezik még GA I. i. h. és Zámbelly 186.
