Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)

tésc .Ez a tisztikar egyik legfontosabb alapeszméjére, a tiszti becsület fogalmá­ra apellált. A siker persze így sem volt teljes, állítólag még ezután is volt, aki tiltakozott. Schweidel József későbbi haditörvényszéki valomása szerint a Sán­dor-huszárezred és a GO. gyalogezred első zászlóaljának tisztikara október 27-én este a már ágyban fekvő Kossuthtal közölték ellenvéleményüket, de Kossuth megnyugtatta őket, ,,csak a horvátok ellen megyünk. 39 Csány szerepét ezekben a vitákban nem ismerjük. Október 27-i jelentésé­nek hangvétele örömre és megkönnyebbülésre mutat. Másnap a sereg ismét át­lépte a Lajtát. A főhadiszállást Enzensdorf előtt ütötték fel, itt töltötte az éj­szakát Kossuth, Móga. Pázmándy, Csány, Bónis és Luzsénszky, a tisztek közül Répásy Mihály. Bárczay János és Andrássy Gyula; az őrséget a zempléni ön­kéntes nemzetőr zászlóalj egy százada alkotta. Október 29-én a sereg Enzens­dorfnál átkelt a Fischán. Maga Csány Enzensdorfon maradt. Elbeszélgetett a zempléni zászlóalj katonáival, mondván, hogy valószínűleg nekik jut a legna­gyobb feladat; biztatta őket, hogy a horvátok ellen szuronnyal küzdjenek, mert azok ,,a tüzelést jól állják, de a szuronytól igen félnek, mindjárt megszalad­nak". 30-án is a községben maradt. Már az ütközet alatt itt kapta Bárczay Já­nos alezredes, a jobbszárny parancsnokának levelét. Bárczay segítséget kért, s Csány a következőket válaszolta: ..Innen nem küldhetünk segédséget, itt egy zászlóalj és egy osztály gyalogság és egy osztály lovasság van, és semmi több, — egyéb része seregeinknek Ludwigsdorf, vagy jobbra Ludwigsdorf felé van­nak, honnén a főhadiszállásról ma reggel a rendelet éjfél előtt ki fog adatni. Igaz, hogy Enzensdorf előtt is vannak felállított embereink, de ezek éppen annyi számmal, mennyi visszavonulásunkat fedheti: én itt vagyok Kargerrel, és megyek, ha kinyugodtam magamat Ludwighofba. — Kedvem lenne holnap ismét Bécs felé menni, de a felelősséget nem merem magamra vállalni, azért visszavonulásunk Pozsonnak leend, miről a tábornagy részletes rendeletet ad ki". A levél arra mutat, hogy a visszavonulás megkezdése után Csány még nem tartotta eleve eldöntöttnek a Bécs felmentését célzó támadás sorsát. A vissza­vonulás során végig a sereg centrumánál maradt. Az ütközet elvesztését a győ­ri, gömöri, honfi és komáromi önkéntes mozgó ill. mozgósított nemzetőrök és a 34. gyalogezred 1. zászlóaljának tulajdonította, ill. annak, hogy a bécsiek nem intéztek kirohanást Windisch-Grätz hátában. Nem tudta még, hogy Bécs már megadta magát. Október 30-án Enzensdorfon töltötte az éjszakát, másnap pedig Köpcsényen át Pozsonyba ment. Innen küldött beszámolót Imrédy Lipót Mosón megyei, Lukács Sándor és Szabó Kálmán Győr városi és megyei kor­Ivánka küldetésére és elfogatására ld. Ivánka 36—44. o., Pulszky I. 443—444. o., KLÖM XIII. 382—383. és 302—303. o. (Utóbbi Pulszky jelentése, közli még Pap II. 188—189. o.) Elfogatásának hatása a hadseregre: KLÖM XIII. 299. o., GA I. 210. o., Pulszkyné 205. o. Schweidel vallomása: Katona i. m. II. k. 146. és 171. o. A tisztikar tiltakozásairól megemlékezik még GA I. i. h. és Zámbelly 186.

Next

/
Oldalképek
Tartalom