Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
elképzelhető egy olyan terv, amely a terepadottságokat felhasználva megakadályozza az ellenséget lovassági fölényének kihasználásában. Ezután szólalt fel Görgei. A jelenlevők megdöbbenésére — hiszen eddig maga is ellenezte a határátlépést — kijelentette, „nincs választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mintha három csatát vesztenénk". Emellett — utalva a többszöri határátlépés és visszavonulás hatására — elmondta, fontos, hogy olyan embert nevezzenek ki fővezérré, akiben a legénység bízik, s aki minden hidat felégetett maga mögött. Az utalás meglehetősen egyértelmű volt. Ismét Móga emelkedett szólásra: ha a haditanács helyesli Görgei nézetét, ő kész Pusztelnik tervét pontosan végrehajtani. Mivel a tisztikar ezek után hajlandónak nyilatkozott az Ausztriába menetelre, a kérdés eldőlt, Kossuth felszólította Görgeit, vállalja el a fővezérséget, Pusztelnik pedig hajtsa végre beadott tervét. A két tiszt ekkor szabadkozni kezdett. Pusztelnik arra hivatkozott, hogy nem elég ismert a seregben ahhoz, hogy utasításai iránt a többi tiszt bizalommal legyen. Görgei pedig azzal érvelt, hogy a nála rangban idősebb tisztek nem fognak örömmel engedelmeskedni. Az újabb kompromisszumos megoldás az lett, amire már Móga is utalt: Móga a csata idejére fővezér marad, Gö.rgei viszont az elővédet vezérli; Pusztelnik pedig Kollmannal együttműködve dolgozza ki a haditervet. 38 Kossuth tehát sikert aratott. Ilyen hamar megváltozott volna a sereg hangulata? Kossuth beszédei kétségkívül nagy hatással voltak a legénységre és a tisztikar egy részére, de a siker magyarázata az október 23-i és 25-i beszédhez képest megváltozott érvelésben keresendő. A tisztikar számára stratégiai szempontból nehezen értelmezhető morális kötelesség fogalmával szemben Magyarország Bécshez fűződő külpolitikai érdekeivel érvelt. A teljes siker délibábja helyett pedig ezúttal egy katonailag reálisabb és kivitelezhetőbb követelményt, egy korlátozott méretű csata megvívását állította a tisztikar elé. A határozat szempontjából pedig kitűnő érv volt Ivánka elfogatásának megemlíMóga és Kollmann memoranduma: KLÖM XIII. 296—298. o., magyarul: Barta 1951. 476—477. o. (Eredetije: OL H. 147. Vegyes iratok. 9. doboz. Német fordítások 1848). A haditanács lefolyására ld. KLÖM XIII. 298—300. o. és 379. o., Perczel I. 70—71. o., Pulszkyné 205—207. o., Pulszky I. 443. o. és Zámbelly 186. o. Barta István szerint „Görgey — szépíteni akarva utólag saját szerepét — emlékirataiban úgy ír, hogy ő ellene volt a támadásnak" (.. .) Véleménye szerint Kossuth hivatkozott sorai ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják, s Görgeinek eszébe sem jutott, hogy csak célozzon is ezek valótlanságára. Kossuth pedig nyilván nem tette volna meg őt fővezérré, „ha előzőleg az ő véleménye ellen, a támadó hadművelet ellen foglalt volna állást". Barta 1951. 479. o. 82. jz. és KLÖM XIII. 379. o. 1. jz. Görgei azonban a miklósfalvi, Kossuth pedig a parndorfi haditanácsról beszél, s véleményem szerint az előbbi történetét Görgei, az utóbbiét Kossuth mondja el hitelesen. Görgei ott torzít, hogy nem említi saját véleményének megváltozását és a parndorfi haditanácsot; Kossuth pedig ott, hogy hallgat a Miklósfalván elhangzottakról. A korábbi irodalomban jól választotta szét ezt a két haditanácsot. Kéry Gyula: A magyar szabadságharcz története napi-krónikákban (1848). Bp. 1899. 581. és 590. o. Az ellentmondás feloldására legutóbb kísérletet tett Pusztaszeri i. m. 47—52. o. A miklósfalvi haditanácsot azonban október 25-re teszi, s nem választja szét a tudósításokat. Pulszkyét pld. arra hivatkozva veti el, hogy a miklósfalvi haditanács előtt 7 nappal írott jelentésében Görgeit javasolta fővezérnek, s így nyilvánvaló, hogy az események idején teljesen bízott Görgeiben. Holott Pulszky október 16-án Bécsben írta az említett levelet, Görgeivel pedig először 23-án találkozhatott.
