Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
Körrendeletet bocsátottak ki, hogy minden alakulat közölje a tiszti kinevezésre ajánlottakat, s az így felterjesztettek nagy részét azonnal meg is erősítették, ül. felterjesztették az OHB-nak. Örömmel jelentették, hogy Görgei október 17-ről 18-ra virradó éjjel győztes előőrsi ütközetet vívott. Lőszerutánpótlást sürgettek, „mert a napokban alkalmasint ütközetre kerül sor". Október 18-án megérkeztek Pulszky újabb jelentései Bem kitörési előkészületeiről, Jellacic és Auersperg mozdulatairól. Ujabb utasítás érkezett Kossuthtól a Jellacic elleni hadműveletek folytatására. A támadási előkészületeket jelezte az a német nyelvű nyilatkozat is, amelyben Pázmándy, Móga, és a biztosok közölték, hogy a magyar hadsereg a bécsiek segítségére siet és üldözi Jellacicot; ezáltal véli szolgálni Bécs, a szabadság, az uralkodóház és a birodalom érdekeit. Október 20- án a biztosok már azt jelentették, hogy a sereg másnap ismét átkel a Lajtán és megkezdi Bécs felmentését. Beszámoltak a sereg lelkesültség ér Ől és az előléptetések jó hatásáról. 31 Október 21-én a magyar hadsereg ismét átlépte a Lajtát. Az első napon némi előőrsi összeütközésen kívül más nem történt. A főhadiszállás este Stixneusiedelben volt. Ide érkezett meg az OHB futára azzal a hírrel, hogy Perczeit a Muraköz biztosítására küldték, s amíg azt meg nem tisztítja, nem siethet a fősereg segítségére. Hasonló tudósítást küldött maga Perczel is. Ideérkezett meg Louis Martini, Messenhauser, a bécsi nemzetőrség parancsnokának küldötte, aki Pozsonyon keresztül utazott ide, valószínűleg a hadműveletek egyeztetése végett. (Pulszky ugyanis október 18-án elhagyta Bécset, Pozsonyba utazott, s innen tudósította Bemet és Messenhausert a készülő támadásról). Még a támadás előtt Móga Lázár György ezredest és Békeffy József alezredest küldte követként Jellacichoz. A két küldött október 21-én du. 4-kor Stixneusiedelben csatlakozott a főhadiszálláshoz, s közölték, hogy Jellacic serege beolvadt Windisch-Grätz tábornagy főseregébe. Az ellenség erejét Móga a követek elmondása alapján 75 000 főre becsülte, nagyjából reálisan. Ugyanakkor a kormánybiztosok 40—50 000 fővel számoltak; igaz, a magyar erők létszáma ennek is csak a felét tette ki. Megérkezett Tallián Ede Kossuth (valószínűleg október 21- én) Győrben írott levelével, „hogy az ütközetet seregeink kockáztatásával megkísérelni nem szabad, különben a felelősség reánk súlyosul, ha a hazát seregeink elvesztésével veszedelembe hozzuk". Mógának ez elég is volt. Bár Lázárék visszaérkezése után még azt írta Kossuthnak, „hogy a legnagyobb elővigyázattal előre fogunk nyomulni és ezáltal a bécsieknek bebizonyítjuk, hogy készek vagyunk nekik segédkezet nyújtani"; Kossuth levelét véve azonban kijelentette, hogy az ellenség túlereje mellett a vereség elkerülhetetlen. Mivel a számarányokat csak a bécsiek kitörése módosíthatta volna, erre pedig a megszakadt érintkezés mellett nem sok remény látszott, „a felelősséget közülünk egyik sem merte magára vállalni". Az újabb, este összeülő haditanács tehát :!, A biztosok jelentései: KLÖM XIII. 235., 242—243. o. Pulszky jelentései: uo. 237. o. V. ö. 236—237. o. Kossuth utasítása: uo. 226—228. és 245—246. o. A biztosok október 20-i jelentését előbb az Országos Nemzetőri Haditanács iktatta 6171. szám alatt, innen átkerült a Hadügyminisztériumba 8769 2769. szám alatt, végül visszaküldték Csánynak. OL Csány IBA 405. A biztosok nyilatkozata: Gracza György: Az 1848—49-iki magyar szabadságharc története. Bp. é. n. III. k. 61. o., Walter 119. o., Obermann 55. o.
