Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
úgy döntött, hogy bevárják Kossuthot, „hogy megbírálván körülményeinket, határozza meg, hogy mikor, vagy kell-e Ausztriában felkeresnünk az ellenséget". Móga elhatározásába belejátszhatott az is, hogy a visszatérő Lázárokkal együtt a főhadiszálláson megjelent Habermann cs. kir. őrnagy Windisch-Grätz azon parancsával, hogy Móga és a többi cs. kir. tiszt csapataival együtt térjen vissza a császár hűségére, s csatlakozzon Windisch-Grätz seregéhez. A visszavonulási határozat elfogadtatásában Móga mellett érvelt Pázmándy és a főhadiszálláson tartózkodó Batthyány Lajos ex-miniszterelnök is. Mivel Móga és Kollmann úgy vélekedett, hogy a Lajtán túl nem foglalhatnak biztos állást Kossuth megérkezéséig, a sereget a legénység felzúdulása ellenére ismét viszszavonták Parndorfra. 32 A táborhelyére visszatérő hadsereget Parndorfban már várta a bécsi Aula egyik küldötte, aki kirohanást ígért, s sürgette az újabb előnyomulást. Ide érkezett Kossuth két újabb levele is. Az elsőt még Győrből írta 22-én; megkapta már Móga jelentését a tervezett előnyomulásról, de megérkezett már Tallián is azzal a hírrel, hogy a hadsereg visszavonul előző állásaiba. Kossuth elégedetlenkedett, hogy a sereg akkor nyomult előre, „midőn már tudva van a táborban, hogy én három nap alatt néhányezer embert és 22 ágyút segítségül viszek". De méltatlankodott a sereg visszavonulása miatt is. „így lehetetlen a sereg lelkesedésének le nem hangoltatni". Ügy vélte, mindez annak következménye, hogy „igen sok szakács főz a tábor vezényletének konyhájában". Véleménye szerint jobb volna, ha csak Csány. Móga és Pázmándy intézkedne. Tudomást szerezve Windisch-Grätz felszólításáról, megtiltotta annak közzétételét. Közölte, hogy elővédje aznap ér Mosonba. másnap már maga is ott lesz. Kérte Csányt. hogy másnap Mosonban találkozzanak. Második, már öttevényből írott levelében nagyjából a fentieket ismételte meg, s a mosoni találkozóra meghívta Pázmándyt, Mógát és Kollmannt is. A tervezett találkozóra nem került sor; Kollmann október 22-én megjelent Mosonban, s itt beszámolt Kossuthnak az ellenség túlerejéről és Jellacic seregének Windisch-Grätz hadába 32 A diszpozíció: Adatok 220—222. o. A harcrend: Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára. Oct. Hung. 441. Horváth Mihály irodalmi hagyatéka. 16—17 f. À bevonulási kísérletre ld. Csány és Móga jelentéseit: KLÖM XIII. 264—266. o., utóbbit még Walter 124—126. o., GA I. 198—199. o., Kársa 203—206. o., Mezősy 21—23. o. A főhadiszállásra érkező levelek: ÖL Csány IBA 207., 209., 214. Pulszky Bécsbe küldött leveleinek némileg elétrő szövegváltozatai: OL VA 5. cs. 575 '262—263. és 272. szám. Közli Walter 119—120. o. és kivonatosan Károlyi II. 67—68. o. Martini október 22-én már Bécsben volt. Ld. Walter 132. o. Móga becslése WindischGrätz erejéről: Barta 1951. 471. o. A tényleges létszám: Rudolf Kiszling: Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848—1349. Wien, 1948 I. 4. 267. o. Á legénység hangulatára a már idézett műveken kívül ld. Cserző Bence cikkét, Marczius Tizenötödike, 1848. okt. 26. (okt. 22-i dátummal). Az idézetek Csány leveléből valók. Talliánt az OHB október 20-án küldte Kossuth után. KLÖM XIII. 244. Október 22-én már Győrben jelentkezett Kossuthnál a visszavonulás hírével. KLÖM XV. 868—869. o. Kossuth üzenetének tartalmára Csány hiv. jelentésén kívül ld. még KLÖM XIII. 268. és Móga haditörvényszéki vallomását Károlyi II. 436. o. A haditanácsra és Batthyány szerepére uo. 435—436. o. Batthyány parndorfi jelenlétére ld. még Gl I. 17. o. Cserző Bence említett cikkében Pázmándynak, Batthyánynak és Bónisnak tulajdonította a támadás elmaradását. Bónis éppen ellenkező szerepére ld. Jászay Pál naplóját. Kivonatosan közli Hentaller Lajos: Vérrózsák. Bp. 1906. I. k. 108. o.
