Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
mint barát lépi át a határt; meg akarja tartani a király iránti hűséget és a katonai esküt, s kéri Auersperget, hogy maradjon semleges a harcban. Pázmándy azonban igazából nem lelkesedett a határátlépés gondolatáért; mint az országgyűlés elnöke, kötelességének érezte a haditanácson az országgyűlés október 10-i határozatának képviseletét, de Mógáék érvei és a sereg részéről tapasztalt kedvetlenség a bevonulás veszélyességéről győzték meg. így aznap írott jelentésében újabb erősítéseket kért, s kifejtette, hogy a magyar hadseregnek meg kellene állnia a Lajtánál, s ott védelmi állást kellene foglalnia, hiszen az ellenség a közeledő tél miatt nem fog támadó háborút indítani Magyarország ellen. Bécs felmentésének morális kötelességéről úgy vélte, hogy a legfontosabb kérdés, „Bécset arra oly kevéssé alkalmas seregünkkel történő előnyomulásunkkal remélhetjük-e megmenteni?" Mivel e kérdésre csak nemmel tudott válaszolni, s az akcióval csak az országot és a hadsereget lehet veszélybe hozni, határozottan ellenezte az egész vállalkozást. Pázmándyt ebben támogatta az egyik nemzetgyűlési biztos, Asztalos Pál is, aki — valószínűleg még aznap — Pestre utazott, hogy a határátlépést megakadályozó országgyűlési határozatot eszközöljön ki. 23 A látszólag egységes fellépés hatására azonban Móga beadta a derekát s kijelentette, hogy „a sereg határozott időben az osztrák földre lép". Másnap reggel azonban több (főleg nemzetőr-) zászlóalj tisztikara és legénysége kijelentette, hogy nem hajlandó átlépni Magyarország határát. Ezzel szemben csak sovány vigaszt nyújtott több honvédtiszt azon nyilatkozata, hogy „Ausztriába a hont védeni készek bemenni". Ugyanakkor a Bécsből visszajött követek közölték, hogy a Reichstag tagjai a magyar országgyűlés október 10-i határozatát és a kormánybiztosok hasonló értelmű felszólítását „hidegen fogadták". Nem sok remény mutatkozott arra sem, hogy a bécsi nemzetőrség és a mobil gárdák hajlandók elhagyni a várost s a nyílt mezőn hátbatámadni Jellacicot és Auersperget. Ezért a kormánybiztosok úgy döntöttek, hogy felhagynak a határátlépés kísérletével, s a hadsereg újjászervezésére és megerősítésére fordítják minden idejüket. Az újabb határozat szerint Pozsonyt és Sopront kellett megerősíteni, a hadsereget pedig visszavonni Mosón és Magyaróvár közé. A biztosok az OHB-hoz intézett jelentésükben kérték több tiszt (köztük Milpökh ezredes, Poeltenberg Ernő és Vécsey Ágost huszárkapitányok) eltávolítását mivel a határátlépés ellen izgattak. Sürgettek egy olyan határozatot, hogy azon tisztek, akik nem hajlandók engedelmeskedni az országgyűlés határozatainak, a szolgálatból elbocsáttassanak. Kérték a hadsereg „magyar lábra" állítását, tehát a nemzeti jelképek felvételét. Javasolták Görgei és gróf Lázár György tábornoki kinevezését, „így az öregeket majd nélkülözhetjük maholnap". A határátlépés elmaradása azt is lehetővé tette, hogy Móga végre megszabaduljon az Ausztriába vonulást határozottan támogató Ivánkától. Az alezredest leváltotta az elővéd éléről, s Sopron biztosítására, emellett Ivánka emlé2:1 A délután történtekre: KLÖM XIII. 183—184. o. Az Auersperghez intézett jegyzék: ÖL Csány IBA 61., közli Barta 1951. 458. o. Pázmándy jelentését német fordításban ld. Walter 91—92. o. Ld. még Papp II. 437—438. Asztalos magatartása: Mezősy 18. és 21. o. Megerősíti ezt Pulszkyné 202. o.
