Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
III. Hermann Róbert: Csány László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29.—1849. januar 18.)
Kollmann és Csány vettek részt. Pázmándy közölte az országgyűlés október 8-i határozatát, amely Jellacic üldözésére utasította a hadsereget. A tanácskozáson kompromisszumos megállapodás született. Maga az országgyűlési határozat sem volt egészen egyértelmű. A haditanács határozata szerint Pázmándy és a biztosok felhívják a Reichstagot, hogy vagy fegyvereztesse le Jellacicot, vagy járuljon hozzá a magyar hadsereg Ausztriába való bevonulásához. Ujabb követek érkeztek Bécsből Csányhoz, akik kijelentették, hogy az osztrák Reichstag okvetlenül fel fogja hívni a magyarokat ,,a közös ellenség elnyomására". A Bécsből érkezetteket Móga és Kollmann is kifaggatták Jellacic és Auersperg fegyveres erejéről, az így szerzett információk viszont egyáltalán nem voltak megnyugtatóak. Csak Auersperg seregét 15 000 főre tették, 4000 lovassal és 11 000 gyalogossal. A Mógáék emellett azzal érveltek, hogy a magyar hadsereg éppen lovasság tekintetében marad messze alatta Jellacic és Auersperg seregének, s a katonák többsége képtelen egy lovassági támadást felfogni, ezzel pedig a hadmozdulatok színhelyéül szolgáló sík vidéken számolni kell. A kompromisszumos megoldás többek között ezekből a megfontolásokból született. Azonban alighogy az említett felhívást Bécsbe akarták küldeni, megérkezett Kossuth levele az OHB és az országgyűlés október 10-i határozatával, amelyek értelmében „Jellacic táborát akármerre fordul, nevezetesen Ausztriába is, kövessék, űzzék, kergessék és ne nyugodjanak, míg őt semmivé nem teszik". A biztosok és a fővezérség azonban az új helyzetben is megmaradtak amellett, hogy a magyar hadsereg ugyan előnyomul a Lajtáig, de nem vonul be Ausztriába mindaddig, amíg onnan határozott felszólítást nem kap. Emellett Móga és Kollmann kijelentették, hogy Ausztriáról nincs térképük, így a hadműveletekért felelősséget nem vállalhatnak. Pázmándy tehát október 11-én írott jelentésében sürgette e hiány pótlását és további erősítéseket kért. Ugyanakkor megerősítette Csány és a többi biztos addigi jelentéseit a sereg jó hangulatáról, de azt is megállapította, hogy a seregben „semmiféle fegyelem sem mutatkozik". 20 A döntés valóban nem volt könnyű. Niczky egyik jelentése arról számolt be, hogy az Aula küldöttei sürgetik az Ausztriába nyomulást. Hasonló szellemben tájékoztatta Csányt Ujházy egy másik küldöttség álláspontjáról. „Hogy ők is tőlünk segítséget várnak, épp oly természetes, mint igazságos" — írta. Ugyanakkor megérkezett Bécsből Wargha István külügyminisztériumi fogalmazó jelentése, amely szerint „az osztrák országgyűlés... a határ átlépését minden esetre beütésnek veendi". Ezért kérte Csányt, hogy a magyar sereg ne lépje át a határt, mert a bécsiek elég erőt éreznek magukban Jellacic megsemmisítésére. A tétovázást erősítette Nyáry Pál, az OHB tagja október 9-én (?) Pestről írott levele. Nyáry csak hivatalos felkérés esetén helyeselte az AusztPázmándy október 11-i jelentését német fordításban közli Walter 89—90. o. Az országgyűlés okt. 8-i határozata: NKOGY 273—274. o. A haditanácsra ld. még Kandó okt. 11-én reggel 11-kor írott jelentését. OL H 12. BM közösen kezelt ált. iratok. 22. doboz. Vegyes, 1848. és Pázmándy 1849. május 9-i védőiratát. Pap II. 437. o. Ld. még Urbán 1982. 539. o. Kossuth levele és az országgyűlés október 10-i határozata: KLÖM XIII. 152., 149—151. o. NKOGY 276—278. o. Ez utóbbi magyar fordítása: Barta 1951 455—456. o. A térképhiányra ld. még Móga okt. 26-i jelentését: OL OHB 1848:2071.
