Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig
a Csányhoz írott leveleiben is vázolt programjának megvalósításához hozzákezdjen. Szeptember 4-én a képviselőházban bejelentette, hogy az adott körülmények között a kormány az ország függetlenségét nem szavatolhatja, s ha Bécs nem hagy fel addigi politikájával, „a nemzet kénytelen lesz ideiglenesen olly végrehajtó hatalomról gondoskodni, melly végrehajtó hatalom ne legyen kénytelen a maga eljárásának eszközeit a törvényből, hanem a haza veszélyéből meríteni"; majd annak jelzéséül, hogy a törvényhozó testület valóban hajlandó a márciusi vívmányok védelmében szükség esetén a törvényes eljárástól eltekinteni, javasolta, hogy „Beöthy Ödön, a minisztérium által a bécsi táborba teljhatalommal kiküldött kormánybiztos, a képviselőház által is teljes hatalommal ruháztassék fel". Emellett egyéb javaslatokat is előterjesztett; többek között azt, hogy az országgyűlés menesszen egy küldöttséget Bécsbe az udvar tényleges szándékainak tisztázása érdekében. 330 A képviselőház az előterjesztett javaslatokat elfogadta; ezek között a legfontosabb a Beöthy biztosi felhatalmazására vonatkozó állásfoglalás volt, mert ezzel a képviselők — néhány kivételtől eltekintve — egyértelműen deklarálták, hogy az alkotmányos módszerekkel már nem lehet célt érni, és ezért nem riadnak vissza a forradalmi lépések megtételétől sem. 331 Hogy Csánynak mint magánembernek mi volt ezekről az intézkedésekről a véleménye, csak feltételezéseink lehetnek, mint a Dráva-vonal védelméért felelős kormánybiztos azonban a leghatározottabban tiltakozott a kormány lemondása ellen, mert nyilvánvaló volt számára: ha a kormány távozik, a sorkatonaság engedelmességére végképp nem lehet számítani. Ezért újra és újra felhívta a miniszterek figyelmét, hogy a törvényes útról nem szabad letérni, a válságot másként kell megoldani. 332 Arra a kérdésre, hogy aggodalma mennyire volt indokolt, később még visszatérünk; az adott helyzetben azonban ő is kénytelen volt a számára adott törvényes kereteken túllépni. Szeptember 3-án — Batthyány augusztus 15-i közvetett tilalma ellenére — felhívással fordult Zala, Somogy és Baranya megyékhez, hogy a népfelkelést azonnal hívják öszsze, de szorgalmazta az önkéntes alakulatok kiállításának folytatását is. 333 A felhívást azonban Zala és Baranya egyszerűen figyelmen kívül hagyták; Somogy állandó bizottmánya pedig az élelmezési nehézségekre, valamint a felkelés veszélyességére hivatkozva a végrehajtást a leghatározottabban megtagadta. 33 '' A helyzet viszont egyre feszültebbé vált. Csány már augusztus 24-én tájékoztatta Batthyányt a horvát sereg összevonásáról, amely, mint írta, katonai szempontból kellő hozzáértéssel történik, s félreérthetetlenül a támadó szándék olvasható ki belőle. 333 Szeptember elején hírek érkeztek arról, hogy Jellacic mozgósította a horvátországi és a szlavóniai nemzetőrséget, és emellett népfelkelést is szervezett. Szeptember 7-én már teljesen biztos volt, hogy a bán hadserege — amely egy szeptember 13-i útirend szerint 24 837 főből álxm A szeptember 4-i képviselőházi ülésnél 1.: Közlöny 1848. szeptember 6., Beér— Csizmadia 313. sk. L. még a kérdéshez: egyebek mellett: Varga 1953. 22. sk., 41. sk., Spira 1959. 242. sk., Magyarország története 1848—1890. 243. :wl Vö.: Barta 70. sk., Urbán 1986/a. 608., 612. sk. 332 Erre L: Barta 63. sk., Urbán 1986/a. 630. Nóvák 57., Varga 1953. 43., 76. sk., Degré 48. ' SM Nóvák 57. sk., Varga 1953. 43., 77. :Ja5 OL Csány ir. Nem iktatott fogalmazványok.
