Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig

hogy legyen a segítségére a megbízhatatlan sorkatonai alakulatok eltávolításá­ban, mivel biztos volt abban, hogy a horvátok feltétlenül támadnak, ha szá­míthatnak a Dráván inneni sorkatonai alakulatok támogatására. Csány Kos­suthot is értesítette erről a problémáról. A pénzügyminiszter az ügyet áttette a hadügyminiszteri teendőket ellátó Szemeréhez azzal, hogy a drávai sereg ütőképesebbé tétele érdekében a szükséges lépéseket haladéktalanul tegye meg. 328 Csány László tevékenysége Jellacic támadásától a pákozdi ütközetig. Utaltunk rá korábban, hogy ellenforradalmi erők támadásának meghiúsí­tására vonatkozó szándék a pénzügyminiszterrel az augusztus végi és szeptem­ber eleji napokban is szorosan együttműködő Szemerében megvolt, ám a kor­mány rendelkezésére álló erőforrások változatlanul igen csekélyek voltak; rá­adásul az általános politikai helyzet is jelentős mértékben rosszabbodott, mi­vel a Habsburgok javára Olaszországban bekövetkezett fordulat után egyre kilátástalanabbá váltak annak az esélyei, hogy az udvarral és az osztrák kor­mánnyal az áprilisi törvényekben lefektetett elvek alapján folytatni lehet az együttműködést. A minisztertanács augusztus 27-én arról is határozott, hogy Batthyány és Deák utazzanak Bécsbe ,,a végsőt megkísérteni" — miként a kérdésről augusztus 29-én Szemere Csányt tájékoztatta. A kabinet tagjai azon­ban ettől a küldetéstől igen kevés eredményt vártak; feltételezésük szerint egyetlen reális lehetőségük maradt: benyújtani az uralkodónak lemondásu­kat. 32 ". Ugyancsak augusztus 29-én írott levelében Kossuth is tájékoztatta a ki­rályi biztost Batthyányék bécsi útjáról és a kormány várható leköszönéséről; ő azonban azonnal meghirdette a továbblépés progromját is: „a nemzet az áru­lás ellen az anarchia szörnyeihez folyamodik"; majd két nappal később újra: ,,én talpra állítom a hazát, ha a diplomatizáló politicának egyszer vége sza­kad . . . Én nem esem kétségbe. Csak még egy kis kitartás. Ez a nemzet nem fog elveszni". Kossuth és Szemere valóban jól látták a helyzetet: az ellenforradalom erői úgy gondolták, elérkezett az idő, hogy leszámoljanak a magyarországi forradalommal. Augusztus 22-én Batthyány tájékoztatja az országgyűlést, hogy az uralkodó visszavonta a nádornak adott, a törvények szentesítésére is kiter­jedő rendkívüli felhatalmazást. Augusztus 26-án Jellacic étesítést kap, hogy hamarosan visszavonják az uralkodó június 10-i rendeletét, amellyel báni ál­lásából felfüggesztette. Augusztus 31-én a király, a Bécsben tartózkodó Bat­thyányi és Deákot megkerülve, megküldi a nádornak az osztrák kormány emlékiratát, amely a pragmatica sanctió megsértésével vádolta a magyar kor­mányt, s mindenekelőtt a magyar had- és pénzügyminisztérium önállóságának feladását követelte. Szeptember 4-én az uralkodó hivatalosan is visszahelyezi Jellacicot báni tisztébe. Ezek az események természetszerűen váltották ki elsősorban a főváros la­kosságának felháborodását, és ez kellő hátteret biztosított ahhoz, hogy Kossuth ^ Barta 63. sk. 320 OL Bm. Ein. 1848:791.

Next

/
Oldalképek
Tartalom