Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)
II. Szőcs Sebestyén: Csány László kormánybiztosi tevékenysége 1848. áprilisától szeptember végéig
hogy legyen a segítségére a megbízhatatlan sorkatonai alakulatok eltávolításában, mivel biztos volt abban, hogy a horvátok feltétlenül támadnak, ha számíthatnak a Dráván inneni sorkatonai alakulatok támogatására. Csány Kossuthot is értesítette erről a problémáról. A pénzügyminiszter az ügyet áttette a hadügyminiszteri teendőket ellátó Szemeréhez azzal, hogy a drávai sereg ütőképesebbé tétele érdekében a szükséges lépéseket haladéktalanul tegye meg. 328 Csány László tevékenysége Jellacic támadásától a pákozdi ütközetig. Utaltunk rá korábban, hogy ellenforradalmi erők támadásának meghiúsítására vonatkozó szándék a pénzügyminiszterrel az augusztus végi és szeptember eleji napokban is szorosan együttműködő Szemerében megvolt, ám a kormány rendelkezésére álló erőforrások változatlanul igen csekélyek voltak; ráadásul az általános politikai helyzet is jelentős mértékben rosszabbodott, mivel a Habsburgok javára Olaszországban bekövetkezett fordulat után egyre kilátástalanabbá váltak annak az esélyei, hogy az udvarral és az osztrák kormánnyal az áprilisi törvényekben lefektetett elvek alapján folytatni lehet az együttműködést. A minisztertanács augusztus 27-én arról is határozott, hogy Batthyány és Deák utazzanak Bécsbe ,,a végsőt megkísérteni" — miként a kérdésről augusztus 29-én Szemere Csányt tájékoztatta. A kabinet tagjai azonban ettől a küldetéstől igen kevés eredményt vártak; feltételezésük szerint egyetlen reális lehetőségük maradt: benyújtani az uralkodónak lemondásukat. 32 ". Ugyancsak augusztus 29-én írott levelében Kossuth is tájékoztatta a királyi biztost Batthyányék bécsi útjáról és a kormány várható leköszönéséről; ő azonban azonnal meghirdette a továbblépés progromját is: „a nemzet az árulás ellen az anarchia szörnyeihez folyamodik"; majd két nappal később újra: ,,én talpra állítom a hazát, ha a diplomatizáló politicának egyszer vége szakad . . . Én nem esem kétségbe. Csak még egy kis kitartás. Ez a nemzet nem fog elveszni". Kossuth és Szemere valóban jól látták a helyzetet: az ellenforradalom erői úgy gondolták, elérkezett az idő, hogy leszámoljanak a magyarországi forradalommal. Augusztus 22-én Batthyány tájékoztatja az országgyűlést, hogy az uralkodó visszavonta a nádornak adott, a törvények szentesítésére is kiterjedő rendkívüli felhatalmazást. Augusztus 26-án Jellacic étesítést kap, hogy hamarosan visszavonják az uralkodó június 10-i rendeletét, amellyel báni állásából felfüggesztette. Augusztus 31-én a király, a Bécsben tartózkodó Batthyányi és Deákot megkerülve, megküldi a nádornak az osztrák kormány emlékiratát, amely a pragmatica sanctió megsértésével vádolta a magyar kormányt, s mindenekelőtt a magyar had- és pénzügyminisztérium önállóságának feladását követelte. Szeptember 4-én az uralkodó hivatalosan is visszahelyezi Jellacicot báni tisztébe. Ezek az események természetszerűen váltották ki elsősorban a főváros lakosságának felháborodását, és ez kellő hátteret biztosított ahhoz, hogy Kossuth ^ Barta 63. sk. 320 OL Bm. Ein. 1848:791.