Kossuth kormánybiztosa, Csány László 1790-1849 - Zalai Gyűjtemény 30. (Zalaegerszeg, 1990)

I. Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén

tett földek helyét és nagyságát az 1813-as invertárium rögzítette — István ugyanekkora földet tartozott minden évben bevetni. Itt sorolták fel a Lászlót illető állatok fajtáját, számát, és értékét is az alábbiak szerint: egy-egy pár „hatodfű" ökör (120 forint), egy-egy pár „harmadfű" tinó (40 forint), egy „harmadfű" ökörtinó (17 forint), egy „harmadfű" üsző tinó (10 forint) egy „esztendős" üsző tinó (6 forint), egy „ötödfű" borjús tehén a borjával (20 forint), továbbá 3 db „öreg göbe" sertés, amelyeket a bérlet letelte után 4—4 malaccal együtt kell visszaadni. Már ekkor is a juhnyáj volt a legnagyobb: 75 db öreg nőstény, 18 db öreg ürü, 3 db öreg kos, 33 db nőstény „tokló" (toklyó = egy év feletti növendék), 29 db ürü, „tokló", és végül 2 db kos „tokló", összesen 160 db.'-'

2 Ez a gazdálkodási rend 1818-ig, László hazatéréséig állt fenn, ekkor az özvegy osztálylevélben adta át három gyermekének a családi örökséget. Az 1818 szeptember 27-én kelt osztálylevél szerint az apai örökségből a leányág nem részesülhetett, ezért az „ősi" csányi és tilaji birtokokat fele-fele arányban István és László kapta. Az anyai örökségből a gelsei, a nagy- és kiskilimányi birtokok jutottak fele-fele részben a fiúk kezére, a többi, mintegy tíz falu határában szétszórt birtokokat Zsuzsanna kapta. Miután ezek meghaladták a fiúk örökségét, Zsuzsanna a vasi birtokokról lemondott testvérei javára. Az osztálylevélben István és László kötelezték magukat, hogy a gelsei és kilimányi birtokok átvételekor 500—500 váltóforintot fizetnek le anyjuknak, majd pedig évente adnak az „özvegyi tartás" fejében 300 forint készpénzt, 12 mérő tiszta búzát, 12 mérő tiszta rozsot, 12 akó bort, 1 db öreg hízott sertést — felét újesztendő, felét pedig július első napján. Egyenlő arányban megosztva átvállalták anyjuk 1366 forintnyi adósságát, és ígéretet tettek, hogy a csányi és tilaji erdőkből évente 12—12 öl fát szállítanak (vagy 120—120 forintot fizetnek). A gazdasági épületeket és az állatállományt olyan módon osztották meg, ahogy az az 1813-as szóbeli megállapodásban szerepelt, kiegészítve az özvegy által most átadott, és fele-fele arányban szótosztott juhokkal. Miután László rövidesen eleget tett vállalt kötelezettségeinek, már 1318 decemberében átvette birtokát.

23 A két testvér között még ezután is cseréltek gazdát a kisebb, oldalági örökösödés folytán visszakerült és zálogból visszaváltott birtokok,

24 de gazdaságukat immár külön-külön vezették, csupán László hosszas betegeskedése és gyógykezelése idején avatkozott István öccsének gazdálkodásába (és szabott rendet annak „elkényeztetett" cselédei között). László gazdálkodására egyedül egy ilyen alkalommal, a bátyja által írt levél vet némi fényt: „Csáni határban rozsodat learatták, 290 V2 kereszt lett, árpa 59 kereszt. Búzát Kishídnál 85 keresztet arattak, hanem még fele sincs learatva. Kertedben Szőlősben mind aratatlan, 19 aratód vagyon, ha látom, hogy a jövő héten el nem végzik, majd béresekbői rendöltetek Szőlősbe valami 40 aratót. Lóherédet ma hordat22 OL P 1522. A szerződés egyik eredeti példánj^a, László sajátkezű aláírásával, (Alsó Csány, 1815. április 3.) Mellette dátum nélkül az 1813-as „Inventárium". 23 ZML Csány család levéltára. Csány László személyére vonatkozó iratok gyűjteménye. Az osztálylevél egyik eredeti példánya. 2

'

J ZML Letenyei cs. kir. vegyes szolgabíróság. 116. doboz 6 1855. Csány László és István szerződése. Alsó Csány, 1828. június 8. és 1830. július 30. (másolatok).