Bilkei Irén - Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-1711 I. 1555-1609 - Zalai Gyűjtemény 29. (Zalaegerszeg, 1989)

Előszó

törvényszékeket (particularis congregatio, generalis congregatio, sedria) másmás helyeken, leggyakrabban Egerszegen, Szentgróton, Lentiben és Lendván tartották. A XVII. században, Kanizsa török kézre kerülését követően gyakran ültek össze a Vas megyei Körmenden is. A tárgypontok fontossága, közérdekűsége, valamint a megjelentek száma döntötte el, hogy kis- vagy közgyűlést jegyeztek be a jegyzőkönyvbe. A megyegyűléseken, amelyeket a fő- vagy alispán, illetve az előző közgyűlés hívott össze, a megye területén lakó, vagy birtokos nemesek, egyházi intézmények (káptalan, konvent, püspök) jelenhettek meg, vagy küldhettek megbízottakat. A főispánok, mágnások, egyházi főméltóságok csak ritkán, általában a megye életében kiemelkedő eseménynek számító 3—5 évenként ismétlődő tisztújításokon vettek részt. Érdekeiket egyébként megbízólevéllel ellátott követeik képviselték. A jegyzőkönyveket a megye jegyzője vezette. A gyűléseken tárgyalásra kerülő ügyek sorrendje, a tárgysorozat alkalmával alakult ki. Első helyen a királytól, nádortól, központi hivataloktól és a főispántól érkező leiratok ismertetése, megválaszolása, a szükséges intézkedések meghozatala szerepelt. Ezt követték a más megyéktől érkezett levelek, megkeresések tárgyalásai, majd a megye életét érintő közérdekű ügyek. A gyűlések végén foglalkoztak a nemesítő oklevelek közzétételével, az egyéni tiltakozásokkal és kérvényekkel. A megye központi tisztviselői: a főispán, az alispán, a másodalispán, a jegyző (később főjegyző), az adószedő(k), a tiszti ügyész voltak. Főként a járásokban tevékenykedtek, de jelentős megyei feladatokat is elláttak a fő- és alszolgabírók. Mellettük az idők folyamán egyre több tisztség alakult ki, mint például a hadbiztosok, hajdúk, tiszti főorvos stb. A XVI—XVII. században a vármegye legfontosabb feladatai közé tartozott az országos és a megyei adó felosztása és behajtása, a magyar végvárak épület- és tüzelő fával, élelmiszerrel való ellátása, a karbantartásukhoz szükséges ingyenmunka (gratuitus labor) biztosítása, a katonaság és a lakosság közötti konfliktusok lehetőség szerinti elsimítása. Szükség esetén döntöttek a nemesi felkelés megszervezése, a megyei hadak ellátása, a költségvetés, a követutasítások kidolgozása tárgyában, s hatáskörükbe tartozott az országgyűlési követek kijelölése is. Itt folyt a nemességigazolások megtárgyalása, a nemesítő oklevelek bemutatása és elfogadása is. A korabeli megyék igen élénk jogszabályalkotó tevékenységet is folytattak. Helyi szabályrendeletek — statútumok — döntöttek olyan nagy fontosságú kérdésekben, mint a szabad jobbágy költözés tiltása vagy engedélyezése is. A megye területén szabályozták a tisztviselők fizetését és bíráskodási hatáskörét, a mesteremberek áruinak és az élelmiszereknek az árszabását. Rendelkeztek az utak, hidak, töltések karbantartásáról, törvénykezési szüneteket rendeltek el, szükség esetén közbiztonsági, tűz- és járvány megelőző intézkedéseket hoztak. A megye közigazgatási és bíráskodási feladatköre szorosan összefonódott. Ugyanaz a szervezet, ugyanazok a személyek látták el mindkét feladatot. A bíráskodás az una eademque nobilitas szellemében a nemesség egészének feladata volt. A közgyűlésből a 14—15. század folyamán vált ki a sedes judiciaria, a sedria, a megyei bíráskodás legfontosabb tényezője. A közvetlenül a közgyűlések előtt, vagy után tartott törvényszékek polgári, elsősorban vagyo-