Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Gyyulai Ferenc: A honfoglaló magyarság gabonatermesztése II.
buja szavakkal rokonítható. Nem tartották kizártnak, hogy régi közép-volgai szóátvétel. 21 A XI. században a búzalisztből készült kenyér látszólag még fényűzésnek számított, ugyanis a kolostorokban az apát külön engedélye kellett ahhoz, hogy kenyeret süssenek. 22 A XII. századi heimburgi vámtarifa a magyar búzát már áruként említi. 23 A rozzsal elegyes búza termesztése igen elterjedt lehetett (lásd később). A búza magyar neve okleveleinkben először helységnévként szerepel, később személynévként és köznévként is. 1221-ben mint „buusa" került leírásra. Az alakor szó 1440-ben ,,alakar"-ként fordul elő. A tönköly szó pedig először 1498-ban II. Ulászló rendelkezéseiben jelenik meg „tenke^-ként. 2 '' A magyar tönköly (Triticum spelta L.) szó a német ,,Dinkel"-ből származik. RAPAICS Raymund szerint a Rajna vidékéről betelepült németek hozták magukkal még jóval az államalapítás előtt. 25 A valóságban már az újkőkorban itt termesztették, 26 de keleten is általánosan elterjedt volt a neolitikumban. 27 A rozs (Secale céréale L.) Az eddig tárgyalt gabonafélék mellett a rozs is igen fontos élelemnövény volt. 28 A rozs azonban nem tartozik a Kárpát-medence legrégebbi idők óta termesztett növényei közé. MÁNDY György véleménye az, hogy honfoglalóink a rozsot már termesztésben találták a Kárpát-medencében. Az archaeobotanikai adatok is őt igazolják. 29 GAÁL László elképzelése szerint előbb a rozsot is úgy 21 CZUCZOR G.—FOGARASI J. 1862. I. 847. „Búza" címszó. 22 KALÁSZ E. 1932. 59. Ez azonban a világi hívságot is jelenthette, tehát vallási képzetekkel is magyarázható. Éppen ezért nem fogadjuk el LELLEY J.—MÁNDY GY. 1963. 25. véleményét, akik szerint a búza országos elterjedésére csak a későbbi évszázadokban került sor. 2 '' SZAMOTA I.—ZOLNAI GY. 1902—1906. 15., 96., 1008. 25 RAPAICS R. 1943. 69. 20 FÜZES M. 1977. 27 A neolitikumban a búza fajok tőlünk keletre is megtalálhatóak. Szovjetunió európai területén a következő helyekről mutatták ki jelenlétüket; Triticum dicoccum L. és a Triticum spelta L. Szoroki (Moldavia) az i. e. V. évezred vége (JANUSEVICS, Z. V. 1976. 33.), Triticum aestivum L. Csagüllü (Dél-Türkmenisztán) az i. e. VI—V. évezred (LISZITCINA, G. N. 1978. 92.), Triticum aestivum L. ssp. aestivocompactum SCHIEM. Csagüllü (Dél-Türkmenisztán) az i. e. VI.—V. évezred (LISZITCINA, G. N. 1973. 92.), Putinestü (Moldavia) és Luka-Krubleveckaja (Ukrajna) az i. e. IV. évezred (JANUSEVICS, Z. V. 1976. 33.). 20 Mai tudásunk szerint a rozs a tönké gyomnövényeként került hosszú vándorlással kb. i. e. 4000 évvel ezelőtt Észck-Iián területéről Európába. A klíma kedvezett elterjedésének, így másodlagos géncentruma Németország területén alakult ki (MÁNDY GY. 1972. 99—100.). A rozs jelenléte a Kárpátoktól keletre, ÉszaknyugatUkrajna területén (Ivano puszta i. e. VI.—V. évezred) (JANUSEVICS, Z. V. 1976. 131.) és Dél-Türkmenisztán területén (Namazda i. e. II. évezred) (LISZITCINA, G. N. 1978. 92.) már kimutatott. _ 29 P. HARTYÁNYI B.—NOVÁKI GY.-PATAY Á. 1968. 5—84.
