Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására
meg, s a királyi intéző levélben felhívott 1715-iki 31-ik cikkkely (de cassatione conventiendi Rosenbergensis) taglalás alá vévén, megmutatni törekedett, hogy ezen törvény a jelen esetre nem alkalmazható. A választmány Pozsonyba menésének ügyében azonban véleményét határozólag ki nem mondotta, állítván, hogy ennek eldöntése ezen a tekintetes k[aro]k és r[endek] bölcs ítéletére bízott kérdésnek eligazításátul függ, [hogy] tudniillik a jelen letiltó felsőbb intézetet úgy kell-e tekinteni, mint erőszakot? Ezután szólott m[é]lt[ósá]gos Horváth János k[irályi] kamarás, oda nyilatkozván, hogy némely körülmények megváltoztatásaival a választmány felmenésének is el kell maradni, s csupán egy felírást kíván a tárgyban tetetni. Utóbb szólott t [tekintetes] Csányi László táblabíró úr, s bátor igen frissen emlékezik a tanú, hogy beszédje elején a kormány tetteit kíméletlenül korholta s vagdalta, azt mégis egész bizonysággal állítani nem bátorkodik, [hogy] ezen szavakat: ,,a legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek" [stb.] szorul szóra éppen így mondotta-e? Valamint legvilágosabban arra sem emlékezik, [hogy] a kormány tetteit nevezte-e „cinkosságoknak" vagy annak tagjait „cinkosoknak", „cimboráknak", „zsarnokoknak", de a négy kifejezések közül egyet hogy használt, minden aggódás nélkül meri a tanú állítani. Még is szólott e tárgyban Inkey Imre kamarás, és Hertelendy Károly táblabíró úrak, oda jelentvén véleményeket, hogy a választmány elmellőzésével ezúttal csak felírás tétessék felséges urunkhoz. A [negyedikre:] Csányi László úr igen is vitatta, hogy azon k[egyes] intéző levélnek ellenére is el kell menni a választmánynak, mivel azonban könynyen történhetnék, hogy a választmány tagjait valamely veszély érné, úgy vélte Csányi úr, hogy a felmenésre senkit kényszeríteni nem lehet, hanem szabad vállalkozókból kellene a választmányba állani, s ő erre magát ajánlotta is olyformán, hogy ha más senki el nem megy is, ő kész elmenni, s magát a közjóért akármire is kitenni. Az [ötödikre:] Bizonyságot tehetne még e tárgyban tisztelendő Boboroczki tárnoki lelkész úr. Ötödik tanú Fiiszár György Kollátszegi apát, lelkiismeretére megkérdeztetvén, általában ezen fellebb érdeklett kérdő pontokra összvefoglalva a következő vallást tette: 1837-ik [esztendjei szeptember 25-én Zala vármegyében folytatólag tartott közgyűlésében jelen lévén, az ott előfordult tárgyakban, s jelesen a fenséges helytartótanácstól érkezett, s Pozsonyba összvegyülekezendő választmányt tilalmazó k [egyes] parancsolatnak érdekében Deák Ferenc táblabíró, Horváth János cs. kir. kamarás és Csányi László táblabíró urakat hallotta a tanú szólani. Deák Ferenc úr a k[egyes] parancsolatot törvényes úton érkezettnek ugyan, de az 1715-iki 31-ik törvény cikkelyen nem alapíthatónak tekintvén, a tekintetes közönségnek megbírálása alá bocsátotta: [hogy] vajon a fenn nevezett parancsolatot puszta fenyegetésnek, vagy valóságos erőszaknak tartja-e? M[éltóságos] Horváth Kamarás úr a k[egyes] parancsolatnak minéműségi taglalásába nem bocsátkozván, magára a választott társaira annak megszegését könnyen következtethető ízetlenségek tekintetébül, valamint azelőtt, úgy most is a felmenetelrül lemond, társainak kényére hagyván, [hogy] vajon készek leendenek-e a könnyen reájok is háramlandó ízetlen következtetéseknek elmellőzésével a felmenetelre. Csányi László úr felszólalván, azt
