Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)

Molnár András: Kísérlet Csányi László perbefogására

javallottá, hogy a kinevezett választmányoknak a k[egyes] parancsolat ellenére is el kell menni, s ez vonakodván, önként vállalkozókat kell felszólítani, ezek nem találkozván, ő maga kész a közjóért magát feláldozni. Többnyire pedig különös, a nála szokottakon kívül csipős, a kormány ellen intézett kifejezésére nem emlékezik, annál is inkább, mivel attól tartván, hogy lelkes előadására a tekintetes közönség a kijelölt választmányt talán továbbra is megállapítani szándékozván, az egyes tagokat az elmenetelre erőltetni fogja, amitől gondolkozása szerint önként írtózván, minthogy kineveztetésekor jelen sem volt, s azért tüstént ellene sem mondhatott, a gyűlésből megszökött, s így utóbb mi történt, nem tudja. Tanúnak Ágoston József táblabíró, s sümegi uradalom ügyvédjét nevezi. Hatodik tanú Hertelendy Károly táblabíró úr, 51 éves r[ómai] kfatolikus], Lesenczetomaji helységbeli lakos, meghiteztetvén, tulajdon szavaival szerkesztetett ezen vallást tette: , Ügy mint az [elsőre:] A tanu 1837-ik [esztend]ei szeptember h[óna]k 25en tartott tisztújító szék alatt a vármegye házának nagy palotájában, hol a főispán a candidatusokat kijelentette, és az ablakon által az utcán összvesereglett nemesekhez a főjegyző által kikiáltotta, a [másod] alispán választásáig volt csak jelen, de másnap a közgyűlés folyamata alatt igen is jelen volt. A [másodikra:] A kérdéses k[egyes] intéző levél az 1837-ik [esztendjei szeptember 26-án a főispán úr őexcellenciája előlülése alatt tartott nagygyűlés ülésében hirdettetett azon kérdésben: vajon a vármegye küldöttsége a tilalom ellenére is Pozsonyba elmenjen-e, vagy se, szólottak elsőben Deák Ferenc, 2-ik Csányi László, a 3-ik szólott a tanu, 4-ik Horváth János k.kamarás, 5-ik Inkey Imre kamarás, 6-ik Dőry Imre, mások beszédeket a tanu emlékezetére nem mondottak, de közbeszólások, itt-ott néha egész felkiáltások hallattak, Deák Ferenc úr beszéde szokott ékes, és a hazai törvényekre való hivatkozásokkal jeleskedő volt, elveit alkotmányunk rendszerében alapítva s egyeztetve lenni mutatgatta, de a tanu beszédjét és szavait utánozni képes nem lévén, csak azt vallhatja róla általánosan, hogy előladásában egy szó nem ejtetett, mely személyeskedést, vádat, vagy távol légyen, — sértést fejezett volna ki, azon kérdésben pedig: vajon a választmány Pozsonyba eknenjen-e, vagy sem, elhatározólag nem szavazott. Csányi László beszédében emlékezik a tanu, hogy a kormánynak tulajdonítván mindazon sérelmeket, és sebeket, melyek a jelen időben nézetei szerint a nemzet ellen ejtetnek, oda szavazott; hogy a Pozsonyi összvejövetelre rendelt előbbi választmánynak az elmenetel továbbá is kötelességül adasson, ha pedig most a vármegye ettől elállana, önkéntes vállalkozókra bizattasson őfelsége eleibe orvosoltatásért folyamodás végett elmenni — de ez senki által nem pártoltatott. A tanu miképpen beszélt: másokra bízza elmondani, egyedül azon szavazatát jegyzi meg, hogy tudniillik országos sérelmeknek orvosoltatását országgyűléstől kelletvén várni, a választmánynak Pozsonyba leendő elküldetését ellenezte. Horváth János és Inkey Imre kamarás úrak a tanúval egy értelemben szavaztak. Dőry Imre úr szólott, de távolabb esvén a tanutói, egy szavára sem tud emlékezni, csak azon szavazatát értette, hogy a választmánynak Po-