Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban
úgy. hogy közben a Balaton közvetlen környéke egységes üdülőövezetté válik. 3 Az 1335—1866 közti időszakot ,a politikatörténet szempontjai szerint oszthatjuk két részre. A reformkor évtizedeiben Balatonfüredet az országos kulturális és politikai közélet alakító tényezőjeként tarthatjuk számon. 1849 után, az abszolutizmus éveiben, majd a kiegyezést megelőző időszakban a fürdő forgalma ugyan lényegileg változatlan maradt, jelentősége — éppen a társadalmi nyilvánosság állami korlátozása miatt — elhalványult a „fénykor" éveihez képest. 1. A fürdő történeti irodalmáról Az elmúlt kétszáz évben Balatonfüredről megjelent munkák könyvtárnyi anyagából kedvére válogathat a mai olvasó. E zavarbaejtő bőség kissé megtéveszthető, hiszen a település irodalmának törzsanyagát az útikönyvek, útleírások, idegenforgalmi kiadványok és szépirodalmi művek teszik ki, mellettük jóformán eltörpülnek a tudományos igénnyel fellépő kiadványok, különösképpen a társadalomtörténeti feldolgozások/' Az évszázadokig a történeti Zala megyéhez tartozó, majd az 1946. évi közigazgatási területrendezés eredményeképpen Veszprém megyéhez csatolt falunak, s a falu határában fekvő fürdőtelepnek máig sincs kézikönyvként forgatható monográfiája/' Ennek hiányában a kutató többnyire ma is Sörös Pongrác rendtörténeti összefoglalásához kénytelen fordulni útbaigazításért. 6 A gondos levéltári kutatásokra épülő nagy mű egy fejezetet (alfejezetet) szentel a füredi „Savanyúvíznek", azaz a gyógyfürdőhelynek is.' 2. A korszerű fürdőtelep kiépítése A reformkor végén a füredi gyógyfürdő már százéves múltra tekinthetett vissza. Lécs Ágoston tihanyi apát 1743-ban kezdte meg a savanyúvíz-források környékének rendbe tételét. 1748-ban már fürdőházat és vendéglőt is építtetett a betegek ellátására, s ezzel megvetette a fürdőtelep alapjait. A fürdő vendégforgalma ugyan még hosszú ideig nem volt számottevő, vízének gyógyhatását 3 A polgári építkezésekről újabban Szűcsné Mezei Mária: Balatonfüredi fürdőtelep polgári építkezései. = Műemlékvédelem XXIX. (1985), 4. sz. 292—300. Az ivókút építéstörténetéről Schildmayer Ferenc: A balatonfüredi Kossuth-kút. Uo. 301—307. A huszadik századi fejlődésről, annak előzményeiről összefoglalóan Tóth Kálmán (szerk.): Balaton monográfia. Bp., 1974. 4 A múlt század végéig megjelent irodalomról jó tájékoztatást ad Sziklay János: A Balaton bibliográfiája. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. III. k. 5. rész. Bp., 1904. Az újabb irodalom megtalálható a Balaton monográfiájában. Külön is kiemeljük Zákonyi Ferenc sokoldalú munkásságát, amely az egész Balaton-környékre is kiterjedt. 5 E hiányt bizonyára megszünteti Zákonyi Ferencnek várhatóan még 1988-ban megjelenő, Balatonfüred múltjáról írott összefoglalása. 6 Sörös Pongrác: A tihanyi apátság története. II. k. = A Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története XI. Bp., 1911. 7 Uo. 7. fej. 6. alfej. 390—526.
