Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 28. (Zalaegerszeg, 1989)
Hudi József: A balatoni fürdőkultúra a reformkorban
azonban már messze földön ismerték. Különösen azután, hogy II. József uralkodásának idején, a bencés rend megszüntetése (1786) után az udvari kamara vette kezelésbe a fürdőt is. A kormányzat jelentős építkezésekbe kezdett, szabályozta a fürdő életét, s másoknak is megengedte, hogy telket vásároljanak és épületet emeljenek rajta. Néhányan — mint a Szentgyörgyi—Horváth, vagy a Tallián család — kapva kaptak a lehetőségen, és jelentős épületekkel gazdagították a telepet. Elhatározásuk mögött ott sejthetjük az üzleti érdekeket is. 8 A tervszerű fejlesztésnek köszönhető, hogy a füredi Savanyúvíz a XVIII. század végén az országban nyilvántartott 350 gyógyforrás leghíresebbjei közé tartozott. Bártfával (Sáros m.), Lublóval és Nagyszalókival (Szepes m.), a szalatnai (Hont m.), a ranki (Abaúj m.) és a parádi (Heves m.) fürdőkkel emlegették egy sorban. 9 A Dunántúlon csak a két Vas megyei savanyúvíz; a tárcsái és a sóskúti volt közkedvelt. Tárcsán (Tatzmansdorf) a reformkorban már két vendéglő 97 szobával, Sóskúton az emeletes fürdő 62 szobával várta a látogatókat. A meleg fürdők (Buda, Tata, Harkány) viszont — részint a távolságuk, részint eltérő gyógyhatásúk következtében — nem jelentettek igazi konkurrenciát. Viszont a közeli ugodi fürdő (Veszprém m.), melyet a pápai uradalom az 1820-as években épít ki, már elvonja a Pápa-környéki és Győr megyei nemességnek egy részét. A Zalában található 5 ásványvízforrás közül csak a Zánka melletti Vérkúitra épült közfürdő a zánkai közbirtokosság jóvoltából. Ez azonban csak a környék kisnemeseinek és kereskedőinek szerényebb igényeit elégíthette ki. Olcsó árai miatt sokan látogatták. Kékkúton Szentgyörgyi-Horváth Zsigmond elkezdte egy fürdőtelep kiépítését, de ismeretlen okokból abbahagyta. 10 8 Uo. 480—481. Adatai szerint a Horváth-ház az 1790-es években, a Tallián-ház 1795-ben, a Fülöp-féle postaház 1816-ban épült. Bár a Horváth-házra vonatkozó építési iratok a család levéltárában (VML XIII. 18.) nem maradtak fenn, a segédletekből megállapítható, hogy Gludovátz József és Horváth Zsigmond 1793. március 12-én kapta az engedélyt, hogy a Savanyú vízen telket vásároljon és arra építhessen. A ház 1794—95-ben épült fel, 1796-ban folytatódik berendezése; nyáron — Somogyi István személyében — már házfelügyelő (domus inspector) áll az élén. 1797-ben már jövedelmet is hozott, de úgy látszik, még 1798-ban is van rajta csinosítani való, mert „J(osef) Gludovátz seribit, quod Domus Fürediensis brevis ex integro parata evit". Aztán megtudjuk azt is, hogy a házat 1807-ben renoválják és az 1834. évi tűz után, mely innen indulva hamvasztotta el az épületeket, Woyta Dániel építőmester építette újjá (1836). = Elenchusok II— III. sorozat, 5—6. k. A ház életét üzembe helyezésétől kezdve a házfelügyelő irányította, aki évente számadással tartozott a tulajdonosnak. Ezeknek töredékes anyaga szintén megtalálható a család levéltárában. 0 Magda Pál: Magár Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistikai és geographiai leírása. Pest, 1819. 38—39. 10 Fényes Elek: Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1841. I. köt. alapján, továbbá Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. 333—334. Leírása alapján a harkányi melegfürdőt 1823 után építik ki, a negyvenes években már évente 800—1000 személy szokta felkeresni. Az ugodi fürdőt 1813 után építi ki a pápai uradalom, forgalma 1823 után lendül fel, miután a kémiai összetételét többen is megvizsgálják. V. ö. Cseresnyés Sándor: Az ugodi sós, vasas, gyantáros, ibolyós, hideg forrásokról. Pápa, 1841. 5—6. A zalai ásványvizekről Bencze: i. m. 13—14.
