A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - Andrássy Antal: Munkás- és iparosművelődés a Balaton-parti községekben Somogyban a II. világháború előtt
iparban dolgozó önálló mesterek vagy a segédek kulturális és szórakozási lehetőségeit teremtették meg. Összesen 2 legális szociáldemokrata és 5 illegális kommunista művelődési törekvésről van tudomásunk a negyedszázad alatt. Az állam által támogatott, a társadalmi rend mellett elkötelezett művelődési egyletek — számuk a vizsgált községekben 30—32 volt — alapszabályában általában a következők szerepeltek: „Közhasznú ismeretek terjesztése, az általános művelődés előmozdítása, az öntudat helyes fejlesztése, a vallási türelem, valamint az igaz hazafiság ápolása, a barátságos érintkezés, társalgás és jobb ízlésű időtöltés előnyeinek élvezése." (Bábonymegyer Polg. Olvasókör 1939.) Az olvasókör tagjai sorából azonnal ki kell zárni, akit „. .. hazafiatlan viselkedése, vagy közönséges bűncselekmény miatt a bíróság jogerősen elítélt." (Uo.) Ugyanez olvasható az Ádándi Polgári Olvasókör Alapszabályában 1932-ben. Amikor az állam által hivatalossá tett „Falu, Magyar Gazda és Földmíves Szövetség" fiókja 1938-ban Balatonberényben megalakult, amelynek tagjai között gyér számban helyi iparosok is voltak, kendőzetlenül kimondta a következőket: Célja a hazafias érzés ápolása. ,,Feladatául tekinti a felforgató törekvésekkel szemben való küzdelmet és a társadalmi békének a jogos érdekek kielégítése útján való biztosítását." (Falu Szövetség, Balatonberény 1938.) A Balatonbogiári Iparos Dalkör 1922-ben alakult és alapszabályában a dalművészet ápolása mellett célul tűzte ki „a magyar kultúra és nemzeti eszme előmozdítását." A tagok kizárásának első meghatározó okaként a nemzetellenes magatartást említi az alapszabály. Ugyanezt olvashatjuk a Balatonbogiári Iparos Dalkör 1928. április 16-án keltezett alapszabályában is. Az iparos olvasókörök melyek Balatonszárszón (1934), Balatonzamárdiban (1940) és Kötcsén (1941) tevékenykedtek, alapszabályaikban rögzítették, hogy milyen kormányt támogató lapokat járatnak, és milyen előadásokat tartanak. A Zamárdi Iparos Olvasókör alapszabálya pedig kimondta, hogy a tagok közös érdekének előmozdításán kívül a műveltség emelésére törekednek és a községi népművelésen is munkálkodnak (Balatonzamárdi). A nagyberényiek a megtartandó előadásoknál kívánatosnak tartották megemlíteni az „erkölcsnemesítő" jelzőt, valamint az „Isten- haza- és a munkaszeretetre való buzdítást" is. Két iparos olvasókör ill. kör, a kötcseá. és a fonyódi alapszabályában benne foglaltatik, hogy „iparossegédek és munkások a rendes tagok számának 40% erejéig vehetők fel rendes tagul." Sőt azt is rögzítették, hogy azonnal kizárandók, akik „Bármilyen formában az állam, vagy az iparos olvasókör ellen izgatnak". Ehhez elég négy tag írásos beadványa is. Az itt említett iparos művelődési körök vezetőségében mindenütt a helyi előkelőségek, a közigazgatási vezetők, a földbirtokos, a pap, a jegyző és az egyházi tanító található. A katolikus és a protestáns egyházak megfelelő szűrőhatása az állam részéről itt is biztos volt. A másik csoportot a polgári társadalmat támogató körök, az egyházak által irányított és alapított olvasókörök képezték, amelyek nagy része az ifjúságot akarta befolyásolni és megszervezni. Ennek ismertetése azonban témánkat meghaladja. Mivel a katolikus papság Somogyban jelentős vagyonnal rendelkezett és a megye lakosságának többsége katolikus volt, ezért kivételes előnyöket élvezett. A megyében a falusi köröket többségükben ők szervezték.
