A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - Andrássy Antal: Munkás- és iparosművelődés a Balaton-parti községekben Somogyban a II. világháború előtt

Vigyáztak a megfelelő belső arányokra is. így a Bábonymegyeri Római Katolikus Olvasókör (1935) 39 tagja közé csak 8 iparos mestert és 1 segédet vettek fel. többségük földműves volt. Alapszabályukban kimondták, hogy céljuk „a vallás erkölcsi szellem, a közművelődés és az összetartás fejlesztése a politika mellőzésével." A 14 főnyi vezetőség tagjai között 8 földművest és egy fő iparos embert találunk, elnök a plébános. A vizsgált, többi katolikus olvasókör hasonló képet mutat. Mindenütt a plébános biztosította a katolikus egyház befolyását. Az egylet, a kör előzetes jóváhagyását az illetékes püspök — esetünkben a veszprémi — véleményezte és csak ezután került sor a közigazgatási engedélyezésre. Az Ádándi Református Olvasókör (1939) 42 tagja között 28 földműves és 5 iparos, illetve segéd volt. Ott is a helybeli lelkésznek és egy nyugalmazott gimnáziumi igazgatónak volt meghatározó szerepe az olvasókörben. Az alapszabályban a célok, a feladatok nagyjából megegyeztek a katolikus olvasókörével. A hazaifas és baráti kapcsolatok, a szellemi üdülés és önművelés mellett szerepelt a színjátszás és előadások tartásának igénye is. Az ádándiak szigorú szankciókkal sújtották a fennálló társadalom szerint kifogásolható életet élőket, és azokat, akik „az olvasókör eredményes működését szándékosan akadályozták, mellyel a köri béke megbontása is okozható", valamint azt aki az „állami és társadalmi életet veszélyeztető elveket hirdet, s ilyen elveket megvalósítani törekvő mozgalomban részt vesz." A 30-as években a katolikus egyháznak az állam által pénzelt és segített törekvése volt a munkásság megosztása mellett a megnyerése is. Egymás után kísérletezett az ún. Sárga keresztényszocialista szakszervezetek létrehozásával. Somogyban 1935 után ismét próbálkoztak ezzel, de néhány kisebb siker után a vizsgált területen különösebb eredményt nem értek el. Marcaliban 1937. december 12-én az építőmunkások között 37 fővel megalakult és rövid ideig tevékenykedett a keresztényszocialista csoport. Ügyesen használták ki azt a tényt, hogy az építőipari munkások (segédek) a környéken még nem voltak megszervezve. Vizsgálódásunkban ezután az osztályharcos célokat valló, legális és illegális munkásmozgalomhoz kötődő művelődési lehetőségekről, a munkásművelődés szervezeti kereteinek harmadik formájáról szeretnénk szólni. A húszas évek derekán az ellenforradalmi terror és vérengzés után, az osztályharcos Vági-párt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt szervezetei épültek ki Marcaliban, Nagyszakácsiban, Lengyeltótiban, Zalán és Tabon. A tagság művelődését, politikai fejlődését szolgálták a kölcsönözhető füzetek, könyvek és az egyéb szépirodalmi kiadványok. Az iparosok, munkások megismerkedhettek Marx, Engels és Kautsky legfontosabb magyar nyelvű írásaival, valamint a Népszava-kiadványokkal. (A kaposvári szervezet könyvtára alapján tudunk következtetni arra, hogy milyen könyvekkel rendelkeztek a Balaton környéki szervezetek.) Mintegy 2,5—3 éves tevékenység után a közigazgatás vezetői felszámolták a kommunisták befolyása, vezetése alatt álló MSZMP szervezeteket megyénkben. Az üldöztetés, a csendőrmegfigyelés és zaklatás ellenére 1931 végén Nagyszakácsiban, Marcaliban és Kéthelyen egy kb. 30 főnyi illegális kommunista csoport tevékenykedett. A sejt szervezője Klujber Ferenc asztalos volt, aki községében (Nagyszakácsi) kezdte meg a szervezést. Budapestről illegális kiadványokat, Népszava kiadású füzeteket, sőt magyarra for-