A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

A-szekció - M. Mohos Mária: Keszthely és Tapolca vonzása az aprófalvakra

süléssel a gépesítés foka a közös gazdaságban megnövekedett, s ez azt eredményezte, hogy ugyanazon terület megműveléséhez kevesebb emberre van szükség. Igaz, az egyesült szövetkezet adott munkaalkalmat, de oda már hat kilométert kellett utazni. Ezért inkább a csak négy kilométerrel távolabbi Nagykanizsán (pl. az iparban, illetve más gazdasági ágazatban) kerestek munkát. A termelőszövetkezet próbálkozott olyan üzemág szervezésével, amely a bakónaki asszonyok elhelyezkedését lehetővé tette volna, de nem vállalták az előkészítéshez szükséges betanítási időt. A községet elhagyók elsősorban Nagykanizsán igyekeztek letelepedni. Több család megoldást látott abban, hogy Nagyrécsén építsen lakást. Ebből fakadt, hogy Nagyrécsén a két évvel ezelőtt kialakított 24 telekből 14 telken építkeznek, köztük bakónaki lakosok is. A kivándorlást sajátos módon ellensúlyozta a Nagybakónakra való beköltözés. A beköltözöttek nagy többsége cigány. Az ötvenes évek elejétől kezdődött meg a betelepedésük, és a jelenlegi létszámuk 78 fő. E szám további növekedése várható a következő években. Olyan lakásokat vásárolnak fel kedvező áron, amelyeket tulajdonosaik az épület rossz állaga miatt másnak nem tudnak eladni. Az a gond, hogy a cigány lakosság beköltözésével a föld megtartásának, megművelésének gondja nem oldódott meg. A mezőgazdaságban ritkán vállalnak munkát. Szabad földet nem művelnek, állatot nem tartanak, s a lehetőségek ellenére kerti növényeket sem termelnek, Nagykanizsáról vásárolják. A beilleszkedésüket ez is lassítja, nehézzé teszi. Néhány olyan esettel is találkozunk, hogy az elköltözöttek házát hétvégi házként vagy a telek miatt vásárolják meg a a városiak. Tatabánya környékéről három család telepedett le Nagybakónakon, mert évekig fennálló lakásgondjaikat itt tudták megoldani. Munkát viszont a városban vállaltak. Felvetődik a kérdés, hogy a Nagyrécséhez tartozó többi, még kevesebb lakosú társközség helyzete mennyiben hasonlít a nagybakónakiéhez. A társközségek közé tartozó Sárszeg lakossága 1970-ben 147 fő; Kisrécse lakóinak száma 329 fő Zalaújlak: 338 fő, Csapi: 303 lakos. A nagybakónakiéhez hasonló népességcsökkenés mégsem következett be. Magyarázatul néhány tényt említünk meg. Zalasárszeget a 7-es főközlekedési út metszi keresztül, amelyet 1952ben adtak át. Távolsága Nagykanizsától mindössze hét kilométer. Közlekedése jó. Kisrécse a hetes úttal szinte párhuzamosan futó 70-es út —-a régi hetes — mellett fekszik. A közlekedés itt is jó. Nagyrécséhez alig egy kilométerre van, onnan kapta a vezetékes vizet is. Zalaújlak földrajzi viszonyai szinte teljesen a nagybakónakiéra hasonlítanak, az elköltözés mégis jóval lassúbb, mert a falu visszatartó ereje egészséges. A második világháború idején viszonylag sok zalaújlaki férfi esett el a Donkanyarban. Helyükre — a vezetésben, munkában — a fiaik léptek a felszabadulás utáni években. A község irányításában ma is fontos szerepet játszik a most 55—60 éves korosztály. Az a lendület, amelyet a községnek a felszabadulás után adtak, még most is élő, gazdasági és politikai téren egyaránt. Csapi kisközséget földrajzi viszonyai tartják fenn. A területe gépi megmunkálásra alkalmas, az emberek anyagi számításukat megtalálják a mező-