A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

tak be. A szántók növelése csak az erdők rovására lehetséges, ez pedig az árutermelésből való kiszorulást erősítette. Amíg két évszázadon át a technikai fejlesztés alig játszott szerepet ezekben a falvakban, a felszabadulást követően a mezőgazdaság szocialista átszervezése gyökeresen megváltoztatta a viszonyokat. Az előadáshoz két konkrét hozzászólás illetve kérdés hangzott el; Rumszauer János azt vitatta, hogy ez a modell Nyugat- és Észak-Európában nem állja meg a helyét, amivel az előadó egyetértett, hangsúlyozva, hogy Nyugat-Európa mindig termelékenyebb volt, itt tőke is nagyobb mértékben állt rendelkezésre, s így a technikai fejlesztés folyamatossága életképesebbé tette ezeket a kis településeket. Majdan János a hátrányos helyzetű falvak kérdésével foglalkozott. Az előadó válaszában utalt arra, hogy az utóbbi 100 év gazdaságpolitikája — rövidebb szakaszoktól eltekintve — az agrárolló szétnyílását segítette, ez pedig konzerválta ezt a falurendszert. Csiszár Károly előadásában Vas megye aprófalvainak a problémáit vizsgálta. Nem elméleti oldalról közelítette meg a kérdést, hanem statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a kedvezőtlen természetföldrajzi adottságokkal rendelkező aprófalvas települési körzetekben már a századforduló után megindult a népesség csökkenése, ami a felszabadulást követően még inkább felgyorsult, s az indokoltnál sokkal nagyobb méreteket öltött. 1949 és 1970 között 39,2%, 1970—79 között 21° © a népességcsökkenés. Mára e falvak többsége demográfiailag torzult, tehát elöregedett, a fiatal kevés, így a természetes szaporodás is megszűnt. A megyei tanács az elmúlt évben tárgyalta a települések helyzetét és megállapította, hogy egyes falvak esetében teljes elnéptelenedéssel kell számolni, ilyen például Nemesmedves, vagy Ispánk. A népességcsökkenés megállítására különböző tennivalókat határoztak meg, amiből az előadó a falusi turizmus fellendítésének szándékát emelte ki. hangsúlyozva, hogy ez csak az infrastruktúra egyidejű jelentős fejlesztésével vezethet eredményre. Bősze Sándor az előre megadottól kissé eltérve, 1919 és 1929 között tekintette át az ipari szolgáltatások helyzetét Somogy megyében és annak aprófalvas területein. Vizsgálatának alapja a 9 járás 23 ipartestületének iratanyaga. Adatainak értékelését megnehezítette, hogy nem választotta el a szolgáltató kisipart és a termelő kisipart. Ez utóbbi egyébként alig jellemző az aprófalvakra. A szolgáltató kisipar növekedése csak 1925 után figyelhető meg, jelentősen növekedett ebben a régióban a háziipar szerepe, ami viszont a munkaerő-felesleg egyenes következménye. Aubert Antal korreferátumában a mezőgazdaság területfejlesztő szerepével foglalkozott Baranya megyében. A mezőgazdaság szocialista átszervezése messzemenő átalakító erővel bírt a falura is. A nagyüzem célja, hogy magasabb képzettségű munkaerejét megtarthassa. Ezt szolgálják az egész évi foglalkoztatást lehetővé tevő melléküzemágak. A keresetek a háztájival együtt viszonylag magas jövedelmet biztosítanak, ami a falusi lakásépítési kedvben is tükröződik. A nagyüzemek gyakran finanszírozzák a falvak fejlesztését (óvoda építése, művelődési otthonok kezelése stb.). Az infrastruktúra fejlesztését több esetben a szakosított állattartó telepek teszik szükségessé és ebből profitál /