A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az
FÜR LAJOS ÖSSZEFOGLALÓJA AZ A-SZEKCIÓ MUNKÁJÁRÓL Tisztelt Konferencia ! Nehéz, nagyon nehéz szekciónk két félnapos munkájáról 5—10 perc alatt számot adni. A témakör összetett jellegénél fogva ugyanis szekciónkban különböző szakterületek képviselői vitatták meg a magyarországi településhálózat egyik igen jellegzetes típusának a múltját, jelenét és bizonyos értelemben a jövőjét is. A napirenden szereplő kérdéskör más-más szempontú megközelítése szükségképpen vonta maga után, hogy a szekció egyes előadásait igen élénk érdeklődés kísérte, helyenként parázs viták keletkeztek. Ezért ennyi idő alatt szinte lehetetlen arra vállalkozni, hogy a szekció munkájának minden fontos részletéről számot adjak. Szekciónk előadásai valójában három tudományág vagy szakterület felől próbálták megközelíteni az aprófalvak és szórványtelepülések kérdését. Nevezetesen a településtörténet, a településföldrajz és a szociológia oldaláról. A tanácskozás során azonban a szóban forgó megközelítési módok vagy szaktudományos területek további két fontos szakágazat bekapcsolódásával: a statisztikával és demográfiával egészültek ki. A többfajta megközelítési mód megint csak szükségképpen vonta maga után, hogy a szekció ülésein szereplő témák is sokfélék voltak. Ezzel magyarázható, hogy az egyes előadások különböző témaköröket ragadva ki, az aprófalvak kérdését más-más területi bontásban tárgyalták. Melyek is voltak a legfontosabb terület- és témakörök, amelyeket beszámolómban, ha csak röviden is, de mindenképpen érinteni kell? A szekció fő referátuma a Dunántúl egészére kiterjedően próbálta átfogni a településhálózat szerkezetében az elmúlt évtizedek során lezajlott változásokat. Holács Imréné a több mint három évtizedes szocialista korszak gazdasági—társadalmi haladásának a településszerkezetre gyakorolt hatását vizsgálta a leginkább aprófalvas országrész viszonylatában. Előadásában — térben és időben egyaránt — differenciáltan és árnyaltan kísérelte meg bemutatni azt a fejlődési utat, amit a magyar településtörténet egyik legdöntőbb szakaszában a dunántúli településhálózat megtett. A hozzászólásokból és a következő előadásokból azonban kiderült, hogy a dunántúli viszonyokat átfogó elemzésből kirajzolódó kép, talán mert a részletekre nem volt módja kitérni, a szükségesnél pozitívabbra sikerült. A fejlődés fogyatékosságairól, torzulásairól és éppen településtípusunk esetében jelentkező igen súlyos gondokról nem vagy keveset szólva, Holácsné előadása az aprófalvak és szórványtelepülések helyzetét a valóságosnál számos ponton derűsebbre festette.
