A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Bíró Friderika: A paraszti életmód Délnyugat-Dunántúlon az

Az egész Dunántúlra kiterjedő tematikájú előadást tartott Kovács Katalin is. Ö azonban már konkrét kutatások eredményeit összegezve, a településhálózatból csak a falvak egyes típusait vizsgálta, illetve mutatta be a szekció hallgatóinak. Szociológiai megközelítésű, igen modern módszerekkel végzett felmérések alapján, többtényezős" együtthatókat képezve, sorolta be a Dunántúl falvait három nagyobb kategóriába. Az urbanizáltság fogható jelei, szociológiailag mérhető kritériumai alapján sorolódtak be a falvak egy fejlett, egy közepes szinten álló és egy elmaradottnak nevezhető kategóriába. A három fő típuson belül azonban további kilenc altípust különböztetett meg, eszerint minden egyes típusnak három—három altípusa különíthető el. A dunántúli tájegység problémáit elemző előadásokat igen szerencsésen egészítették ki azok a referátumok, amelyek egy-egy megye vonatkozó viszonyait vették alapos statisztikai és demográfiai vizsgálat alá Németh Lajos előadása Zala megye múltbeli és jelenkori demográfiai helyzetét tekintette át. Megbízható adatokra és számításokra támaszkodó megállapításai, következtetései több ponton korrigálták a szekció fő referátumának túlontúl kedvező konzekvenciáit. Előadásában igen komor és szomorú tények bizonyították, hogy az aprófalvak a lassú elhalás útjára léptek, természetes szaporodásuk negatív. Ám nemcsak az ilyen falvak, de a megye össznépességének a fogyása is megkezdődött 1978—79-ben, két—három évvel megelőzve a népesség országos méretű fogyását. Számos vonatkozásban hasonló a helyzet Somogy megyében is. A zalaival egyezően, igen lehangoló képet rajzolt erről a megyéről Szigetvári György. Előadásában a megye kimondottan aprófalvas településeit, ezeknek a sorsát tekintette át egy igen nagy történelmi időszakban, 1860-tól az 1980-as évekig terjedően. Az aprófalvak helyzetét még élesebb megvilágításba emelve azt is vizsgálta, hogy miként fogyott, hogyan csökkent a különböző falunagyságok, falutípusok lélekszáma. Az összehasonlító elemzésekből kiderült, hogy a legkisebb falvak lélekszáma fogyott a leggyorsabban, különösen tragikus méreteket öltve a közelmúlt évtizedeiben. Két előadás szerzője kifejezetten összehasonlító vizsgálatokat végzett a városok és körzeteik, illetve két szomszédos falu vonatkozásában. Egyiket Mohos Mária tartotta, aki Keszthely és Tapolca vonzáskörzetének körülményeit elemezte. Azt nevezeteden, hogy e két körzetbe tartozó falvak miként „viselkednek", milyenek a kapcsolódási pontok város és vidéke között, a városhoz való viszony, a „vonzódás" jellege alapján milyen kategóriákat lehet felállítani, hogyan rangsorolhatók az adott vonzáskörzetek egyes falutípusai. Külön vizsgálat tárgyává tette, hogy a városi funkciók az adott vonzáskörzetekben milyen szélességben hatnak, a hatósugarak hogyan keresztezik, fedik egymást, milyen esetekben és milyen mértékben terjednek túl az adott járás, a közigazgatási egység határain? A másik előadás két falu: Murakeresztúr és Nagybakónak egymástól gyökeresen eltérő fejlődésvonalát állította vizsgálódása középpontjába. Béli József a történelmi előzményekre visszatekintve kísérte végig a két falu népesedési és foglalkozási viszonyait. Szó szerint: érdekfeszítően izgalmas előadásából kiderült, hogy a múlt század közepén még azonos helyzetből induló két falu történeti útja hol, hogyan és miként váltott át külön utakra, egymástól gyökeresen eltérő pályákra már a XX. század első felében. A fejlődési utak végleges különválására azonban az