A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái
főnöknél, aki ezt a céhbiztos tudomására hozta. Az inas a tanárnál iratkozott be az iskolába, ekkor tanpénzt' fizetett és köteles volt magát ellátni a szükséges tankönyvekkel és tanszerekkel. Az oktatás vasárnap délelőtt folyt 3/4 10 órától, tanítás után a tanoncoknak rendben a templomba kellett vonulniuk. A céhek választás útján a foglalkozásokra mestereket küldtek a rendre felügyelni. Ha a tanonc igazolatlanul távol maradt az oktatásról, akkor meghosszabbították tanulmányi idejét. Ha mesterével falun dolgozott, akkor az igazolást 'a helység bírája, vagy papja adhatta ki. A tanulási időszak letelte után vizsgát tettek. 21 A céhmesterek továbbra sem szorították inasaikat az iskola látogatására, sőt maguk sem biztosították a felügyeletet. Az ügyben tanügyi választmányi ülést hívtak össze, ahol Szauter olyan intézkedést kért, amely elősegíti a tanoncok iskolába járását. Felszólalásában három javaslatot tett. Először indítványozta a beiratási pénz végleges eltörlését és a tanárok évi egy összegben való díjazását. Másodszor üdvösnek vélte, hogy a továbbiakban a városi tanács lássa el a tanoncokat tankönyvekkel, írópapírral és egyéb tanszerekkel, így az oktatás is eredményesebb lehetne. Szomorúan állapította meg, hogy a tanoncok közül 50—60 sem írni, sem olvasni nem tud. 22 Harmadszor javasolta, hogy a helytartótanácsi határozat alapján a hatóságok ellenőrizzék a tanoda munkáját. A gondokat csak fokozta, hogy tanoncnak csak azokat az ifjakat adták, akik az elemi oktatás során rendkívül gyenge tanulmányi előmenetelről tettek tanúbizonyságot. A vidéki gyerekek nagyrésze még olvasni sem tudott. A mesterek inasaikat a szakma tanulásán kívül, az érvényben lévő szabályok ellenére, házi munkára is kötelezték, sőt nem egy esetben a tanszerek költségeit is megvonták tőlük. A városi tanács a vagyonosabb szülőktől a beiratási díjon túl is szedett pénzt, ami újabb ellentéteket szült. 23 Az 1860-as évek végére az ipartanoda válságos helyzetbe került. Tudomásunk van róla, hogy több tanonc engedély nélkül szabadult fel, néhány katona lett, többen szülőfalujukba távoztak. Megnövekedett azoknak a száma is, akik egyszerűen megszöktek.A helyi tőkés ipar elszívta a kézműipar számára 40 évvel ezelőtt még adott szakmai utánpótlást. A céhes ipar már nem tudta sem minőségi, sem mennyiségi szempontból a piac igényeit kielégíteni. Komoly szakmai tudással rendelkező mesterek dolgoztak a testületeken kívül is. A kontárkodás jelentős méreteket öltött. A céhek megszüntetésére vonatkozó törvénycikk elhárította a tőkés ipar fejlődése elől az akadályokat, de megjelenését akár formálisnak is tekinthetjük. A munkavállalás szabadsága, a tőkés üzemekben eltöltött időnek a tanulási időbe való beszámítása, a kétoldalú felmondási idő bevezetése, a munkaidő szabályozása és a tőkés vállalkozás korlátlan szabadsága az 1872-es ipartörvényhez vezetett, amely kimondta; ,, . . . A magyar korona területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai / 31 Uo. 22 Uo. 2557/1862. sz. 23 Uo. 7753/1862. sz. 2i Uo. 1036/1869. sz.
