A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - L. Szabó Tünde: A Somogy megyei falvak műemléki problémái

Azt mondják a várostervezők, hogy az első körzetesítési elképzelést nem ők találták ki, hanem Szent István mondta ki törvényileg, amikor elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot.

7 Alapvetően itt is alsófokú falukörzetekről volt szó, tehát egy olyan struktúráról, amely nemcsak az államigazgatás megszervezését szolgálta, hanem a gazdaságszervezést és a kultúraszervezést is. Aztán jóval később a sokat szidott Klébelsberg fölépíttetett egy sereg tanyasi iskolát. Ezek köré szinte spontán módon szerveződött az olvasókörök és más öntevékeny közösségek sokasága. A felszabadulást követő iskola-, kultúrotthon- és könyvtárépítő mozgalom új reményeket keltett a szellemileg alultáplált falusiak százezreiben. Töretlennek tűnt a kulturális alapellátás intézményi bázisának kiépülése, hisz a hatvanas évek végére megszületett a kisközségek sajátos közművelődési intézménye, a klubkönyvtár. Ügy látszott, hogy ez majd barátságos otthont teremt a falusi közösségek számára, meghonosítja a társas együttlét könyv- és olvasáscentrikus formáit, vonzó programjaival magához édesgeti a fiatalok, a középkorúak és az idősebbek társas kapcsolatokra vágyó rétegeit. A szép tervek azonban többnyire meghiúsultak, mert a kulturális beruházásokra fordítható pénzforrások kezdtek kiapadni. S miközben a városokban sorra épültek az impozáns művelődési házak, a falvakban, a kis településeken nem fejlődtek sem a létesítményi, sem a működési, sem pddig a személyi feltételek. Meghiúsultak azok a tervek is, amelyek a megszűnt kisiskolák közösségi létesítményekké való átalakítására és hasznosítására születtek, és egyelőre hiú ábrándnak tűnik az is, hogy szakképzett, jó felkészültségű népművelők ébresztgessék, alakítsák a falvak lakóinak szunnyadó művelődési igényét. A megyei és városi kulturális központok, művelődési házak kistelepülések felé irányuló munkája mindenütt akadozik: az anyagi nehézségek miatt és szállításra alkalmas járművek híján a mozgóellátás rendszere nem alakulhatott ki. A kulturális intézményhálózat fejlesztésének egyoldalúsága miatt is tovább nőtt a szakadék a falu és a város között. Amíg a városokban többek között az a gond, hogy miként egységesüljön a lakóhelyi és a munkahelyi kultúra — mert a jelentős ipari üzemek, vállalatok is már figyelemre méltó közművelődési létesítményekkel dicsekedhetnek —, addig a falvakból a legszükségesebb intézményi feltételek is hiányoznak. S miközben már a kulturális hagyományok nélküli városi lakótelepeken is sarjadni kezdenek a közművelődés, a közösségi kultúra csírái, a falvakban állandósul a rossz közérzet, megállíthatatlan a kulturális élet agonizálása. Félő, hogy a magyar kultúra legszervesebb eleme, az eleven népi kultúra, a paraszti művészet értéked, a népszokások, a hagyományok — gondos őrzők híján — jóval előbb szelídülnek múzeumivá, mint a népi építészet emlékei Szentendrén vagy Szennában. A magyar kistelepülések túlélték a törököt meg a tatárjárást is, de egy valamit nem fognak túlélni: a kultúra megvonását. Azt a fajta kultúra-körzetesítést, amelyben a falu elveszíti az emberségét, közösségét. 7 Vita a települési hátrányokról. Kultúra és Közösség, Budapest, 1981/1. (A Népművelési Intézet 1980-ban rendezett ankétjának anyagából) 98—111. o.