A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

D-szekció - Halász Imre: Településszerkezet és iskolahálózat Zala megyében a Bach-korszak elején

Meg kell még jegyeznünk, hogy a definitivum koráig Zalában nem talál­kozunk erőszakos iskolába-kényszerítéssel. Iskolalétesítési kísérlet 1854-ig 5 alkalommal fordult elő — a nagykapornaki járásban három, a zalaegerszegi járásban két iskolát akartak létesíteni —, de ezek eredményéről nincs ada­tunk. 12 Ez az arány a definitivum koráig nem változott. Az 1853. évi összeírás adatai szerint a megyében 224 helységben van iskola, 159 helységben nincs iskola, 21 724 az iskolaköteles (6—12 éves) gyermekek száma, ebből 13 817 járt iskolába. 13 Ugyanebben a jelentésben olvashatjuk azt is, hogy ,,a tapolczai járásban helységek iskola nélkül nem léteznek", 3 község kivételével melyek „olly hely­zetben vannak, hogy minden egyik szomszéd helységgel majd csaknem össze nőttek és így a gyermekek a népesebb helység iskolájába járhatnak." 14 Más volt a helyzet a református és evangélikus iskolákkal. Ez a két fe­lekezet megvalósította a teljes iskolalátogatottságot. Ehhez hozzájárult az is, hogy a református és evangélikus felekezetűek a megye egyes vidékein szinte szigeteket képeztek. A reformátusoknál a pontos kerülethatárokat nem lehet megvonni, mert az 1834-es és 1846-os felmérések összevetése azt bizonyítja, hogy a gyüleke­zetek körzethatára, s ezzel együtt az egyházmegye határa, rugalmasan válto­zott, ha egy községben — ahol addig nem volt református népesség — egy református család letelepedett és felvette a kapcsolatot a lakhelyéhez legkö­zelebb eső lelkésszel. így olyan községek is kerülhettek az egyházmegyékhez, melyek korábban — protestáns lakosok hiányában — soha nem tartoztak ide. Ez a rugalmas változás természetesen csak a filiákra volt értendő, nem vo­natkozott a gyülekezetek templommal, iskolával, lelkészi- és tanítói lakkal el­látott központjaira, amelyek természetesen állandóan ugyanahhoz az egyház­megyéhez tartoztak. A korabeli egyházkormányzati terminus technicus a re­formátusoknál és evangélikusoknál három fogalmat különböztet meg egy gyü­lekezet esetében: anyaegyházat, leányegyházat és fiókegyházat. Az anyaegy­ház a templommal és iskolával ellátott központ; a leányegyház az, amelyben van templom, de nincs lelkész, iskola és tanító csak a legritkább esetben van; a fiókegyház annyiban különbözik a leányegyháztól, hogy nincs temploma és nincs természetesen iskolája sem. Az előbbi rugalmasság figyelhető meg az evangélikusoknál is. Miután kö­zel laktak egymáshoz, gyermekeiknek nem kellett nagy távolságot megtenni, ha el akartak jutni az iskolákba. E két felekezet iskoláinak jellemzésére a tapolcai közigazgatási főbíró 1851. évi jelentését idézzük: ,,. . . a protestáns helységekben az iskolákat a protestáns felekezetűek tulajdon költségükből építették, jelen időszakban is maguk ügyelnek jó karban való tartására, a 11 Uo. 106—115. p. tételes kimutatást tartalmaz valamennyi fellelhető zalai katolikus népiskoláról és filiákról. 12 ZML. IV. 151. 1853. X. B. 13 ZML. IV. 151. 1853. X. B. II. 453. 14 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom