A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
D-szekció - Kotnyek István: Településszerkezet és alsófokú iskolahálózat Zala megyében
Az 1960-as évektől egyre gyorsult az urbanizáció. 1930-ban a megye lakosságának még csak 22,4 százaléka élt városban, 1980-ra ez az arány már meghaladta a 40 százalékot.*' Szembetűnő tehát a városok népességének növekedése. Zalaegerszegnek például 1930-ban 18 992, Nagykanizsának 31919, Keszthelynek 11 070 lakosa volt. 1980-ra a népességszám Zalaegerszeg esetében 55 348, Nagykanizsán 49 287, Keszthelyen 21 136. 7 Mindez természetesen a falvak rovására történt. Jónéhány kisközség lakosságának létszáma így 1980-ra lecsökkent a 100 évvel korábbi létszámra, vagy még kevesebb lett. Orosztony lakossága például 1870ben 846 fő, 1980-ban 719 fő. Még inkább szembeötlő az eláramlás, ha az 1970 —79 közötti fogyást nézzük. Míg a városokban 30,5 százalékos a növekedés, addig a megye községeiben átlagosan 10,2 százalék a fogyás, 23-ban pedig 30 százalék feletti. 8 Ezen feltételek között kell tehát kijelölni és megoldani azokat a feladatokat, melyek az adott időszak oktatási-nevelési céljait megvalósítják. II. Lehetséges utak és eredmények az alsófokú oktatásban 1. Az alsófokú iskolahálózat kiépítése, a tankötelezettség megvalósítása A megye iskoláira vonatkozó adatok feljegyzések a 16. század közepétől szaporodnak. 1770/71-re a megye népiskoláinak száma 146-ra emelkedett. Ugyanekkor Somogyban 139, Vasban 39, Veszprémben pedig 164 iskolát írtak össze. 9 1777-ben az összeírt 169 iskola közül 99 volt a materben, 70 a filiákban, a 24 mezőváros közül Muraszerdahelyt kivéve mindben 10 találnak iskolát. Ha az iskolák földrajzi elhelyezkedését nézzük, szembeötlenek egyes, sűrű iskolahálózattal rendelkező területek. E területeken a népesebb filiák majd mindegyikében van iskola, másutt a materek mindegyikében nincs, a filiákban pedig alig-alig. Mindebben döntően két tényező játszik szerepet: a település nagysága és a földrajzi helyzete. A 350 lélekszámnál kisebb községekben, a filiákban csak elvétve működik iskola. A pákai anyaegyházhoz tartozó 18 település közül 1777-ben csak a 637 lakosú Pákának van ludimagistere. A filiák közül olyan községek nem rendelkeznek iskolával, mint a 357 lakosú Kányavár, a 326 lakosú Gutorfölde, Dömefölde (318 lakos), Kissziget (316 lakos), vagy Csömödér (277 lakos), Náprádfa (287 lakos) és Szentpéterfölde (279 lakos). A körzetben így 4143 lakosra jutott 1 iskola, illetve 1 tanító. Hasonló a helyzet a bánokszentgyörgyi körzetben is. A muraközi járás területén még rosszabbak a viszonyok itt a több, mint 100 községre mindössze 17 iskola esik. A földrajzi helyzet kedvezőbb volta miatt az említett községek lélekszámához hasonló filiákban, a csicsói materhez tartozó községekben egy kivételével (Al6 1980. évi népszámlálás 20. Zala megye adatai. KSH. Bp. 1981. 6. 1. 7 Uo. 8 Uo. 475—483. 1. 9 KOTNYEK István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. Zalai Gyűjtemény 9. sz. Zalaegerszeg, 1978. 93. 1. (A továbbiakban: Alsófokú okt. Zala) 10 Uo. 21. 1.
