A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Csefkó Ferenc: Az aprófalvak állami—politikai szerepéről

ERDÖSI FERENC: ZALA MEGYE TELEPÜLÉSEI ÉS A KÖZLEKEDÉS A településhálózat és a közlekedési hálózat fejlődése közötti kölcsönhatás koronként eltérő irányú és mértékű volt Zala megyében is. Ez közelebbről azt jelenti, hogy bár az egymásra hatás kölcsönössége sohasem szűnt meg, de a két rendszer közül koronként változóan hol az egyik, hol a másik játszotta az aktívabb, a dinamikusabb előrevivő szerepet. Azt sem felesleges már most leszögeznünk, hogy adott korban, egy bizonyos kölcsönhatási folyamatban a településhálózat különböző elemei sokszor eltérő módon és mértékben vesznek részt. A vasútépítések előtti időben a közutak irányát a természeti adottságokon kívül alapvetően a jó gazdasági pozícióban levő, vagy (és) jelentős állami és egyházi igazgatási funkcióval rendelkező belföldi városok, továbbá külföldi makroemporiumok határozták meg, de a csak kis részükben kövezett, kiépített utakon bonyolódó forgalom — legalábbis a Dél-Dunántúlon — csupán néhány esetben fejlesztette hathatósan a felfűzött településeket. Zalában sem az igen kis teljesítményű úthálózat, sem a csak tutajok és sajkák leúsztatására alkalmas Mura nem tette lehetővé az olyan mértékű távolsági szállításokat, amelyek jelentékenyebben elősegítették volna a területi munkamegosztás elmélyülését, illetve az ipari-szolgáltató funkció magasabb szintű gyakorlására alapozódó urbanizációt Létrejöttek ugyan mikrotájközpontokként funkcionáló, elvétve városias arculatú nagyközségek, amelyek az egy napon belül lovasszekérrel megjárható, tehát mintegy 15—20 km távolságon belüli falvak és szórványok számára szolgáltató központul, piachelyül szolgáltak. Közülük csak páran voltak képesek valamilyen speciális funkciótöbbletből fakadóan (borkereskedelem, kultúrközpont stb.) a kistájit meghaladó jelentőségűvé előlépni (Sümeg, Tapolca, Keszthely). Regionális léptékűvé mindössze Kanizsa nőtt, amely az adriai kikötők és a Kárpát-medence közötti export—import kereskedelmet bonyolító utak fő csomópontjaként a Dél-Dunántúl egyetlen számottevő kereskedelmi központjává fejlődött. Az 1860-as évek első felében a vasúti fővonal építések révén Kanizsa országos viszonylatban is páratlanul korán fővonali csomóponttá lépett elő, így forgalmi főszerepét oly korán megalapozta, hogy bár később egyetlen mellékvonalat sem sikerült innét kiágaztatni, a megyén belül más település nem volt képes a várost felülmúlni, de a régión belül is csak alig néhány csomópont