A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Hajdú Zoltán: Közigazgatási és ellátási körzetesítések a Dél-Dunántúl falusi településhálózatában

szony alakulása több tekintetben visszaveti a falut. Az 1960-as évek elején a mezőgazdaság szocialista átszervezése egyes rétegek számára taszító jellegű, a fiatalabb, aktívabb, mozgékonyabb elemek elhagyják a falut. Az 1970-es évek jelentős mezőgazdasági fejlődése, a nagyüzemek és a kiegészítő gazda­ságok megerősödése, az élelmiszertermelés felértékelődése elvileg ismét sta­bilizálja a falut. Ezek a folyamatok differenciáltan érvényesültek, hatottak a faluhálózaton belül, amelynek átalakulása sajátos helyzetet teremtett az aprófalvas területe­ken. Az elmúlt 30 év gazdasági fejlődése alapvetően módosította a falvak éle­tét. A villamosítás, az útépítés, a XX. századba emelték az aprófalvakat, ugyanakkor relatív elmaradottságuk egyre inkább fokozódott. A községi településállomány nem egyszer s mindenkorra adott, változat­lan. A településállomány változása többirányú folyamat. A községállomány alakulásának fő tendenciája a csökkenés, s ebben meghatározó szerepe a köz­ségegyesítéseknek van, emellett szerepet játszik a községeknek városokhoz történő csatolása, ill. egyes községek várossá nyilvánítása. Egyre jelentősebb számban fordulnak elő tényleges községmegszűnések, községek néptelenednek el. Ellentétes tendencia a községalakulás. A Dél-Dunántúl területén 1950-től 4 új község (Dunafalva, Balatonföldvár, Balatonfenyves, Homorúd) alakult. (1. táblázat.) A községegyesítések egyik fő következménye, hogy megváltozik a törté­netileg létrejött települési viszonyok rendszere, a Dél-Dunántúl eredetileg ap­rófalvas (kis lélekszámú és kis határú) területének egy részén kialakulnak a viszonylag nagy határú, több belterülettel rendelkező, nagyobb lélekszámú községek. A községi igazgatás és alapellátás körzetesítési folyamata a falusi telepü­léshálózat fejlődése, lehetőségei szempontjából nagy jelentőségű a település­állomány mindenkori nagyságrendi tagozódása, ezért a faluhálózat fejlődésé­nek elemzésekor döntően a nagyságrendi struktúra változásait tekintem át. A településállomány nagyságrendi tagozódása önmagában is bonyolult, összetett jelenség. A nagyságrendi struktúra alakulására egyszerre hatnak a természetföldrajzi környezet által befolyásolt, történelmileg hosszú távon de­terminált gazdasági, társadalmi, politikai, demográfiai folyamatok. A nagyság­rendi típusok önmagukban is befolyásolják a népesség életkörülményeit, a kü­lönböző jellegű ellátási rendszerek létrejöttét, működését, változásait. Áttekintve a Dél-Dunántúl községi településhálózata nagyságrendi szerkeze­tének alakulását (2. táblázat), a településhálózat fejlődése, a községi körzetesí­tések feltételei, lehetőségei, ill. szükségessége szempontjából összegezve a kö­vetkezőket állapíthatjuk meg: 1. A községek nagyságrendi struktúrája — a községegyesítések ellenére — folyamatosan lefelé tolódik el. Gyorsan nő az 500 fő alatti települések száma és aránya, ugyanakkor népességük erősen csökken. Szembetűnő a 2000 főn felüli községek számának csökkenése. Ez a legproblematikusabb, mivel az 1960-as években általában a 2000 fő körüli településeket tartották alkalmas­nak a teljes körű alapellátás befogadására. A jelenlegi megítélések szerint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom