A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

C-szekció - Hajdú Zoltán: Közigazgatási és ellátási körzetesítések a Dél-Dunántúl falusi településhálózatában

3000 fős települések, ill. településegyüttesek képesek az alapellátás teljes kiépítésére, gazdaságos működtetésére.

3 2. A községi településhálózat nagyságrendi alakulása kényszerpályára viszi a közigazgatás és az alapellátás körzetesítését, s ez visszahat a községek további fejlődésére, ill. visszafejlődésére. Körzetesíteni kell, mert lecsökkent a lakosság, s így nem lehet gazdaságosan üzemeltetni az intézményeket. A körzetesítés után pedig felgyorsul a lakosság csökkenése, hiszen nem talál igényeinek megfelelő ellátást. A korábban kialakított kiskörzetek lakossága szintén lecsökken, így már a kiskörzetekben sem gazdaságos az ellátó intézmények működése, a körzetesítés tovább folytatódik, nagy területű, több kis települést egybefogó körzetek jönnek létre. E körzetek központja általában nagyobb település, ahol helyben is jelentős igények vannak. 3. Jelenlegi településhálózat-fejlesztési stratégiánk és céljaink szempontjából lényeges, hogy a törpe- és aprófalvak jelentős részében az elmúlt 30 év alatt végbement folyamatok nagy része visszafordíthatatlan. A népességszám csökkenése, a lakosság elöregedése, az épületállomány minőségének romlása, a közösségi létesítmények megszűnése, a lakosság szubjektív település-státusértékelése (aminek objektív alapjai vannak), az aprófalvak belső gazdasági— társadalmi deformálódása nem sok sikerrel kecsegtet az általában vett községi népességmegtartást illetően. A községhálózat a jövőben az eddiginél is differenciáltabban fog változni. A községek népességmegtartó képességét nem lehet rövid távon a megyei költségvetési szerkezet néhány százalékos módosításával megteremteni, ill, visszaadni. A törpe- és aprófalvak ezen képességének viszonylagos biztosítása, megteremtése csak kiskörzeti egységek szintjén lehetséges valamilyen mértékben, de csak akkor, ha kiskörzeti szinten is területileg gondolkodunk. A területi fejlesztésnek és gondolkodásnak magába kell foglalnia a székhelyközségek gazdasági, infrastrukturális ellátási, közlekedési rendszerének kiépítését, a társközségekben jelenleg meglevő lakosság elemi igényeinek helyi kielégítését és a közlekedési feltételek rendszeres biztosítását. Megítélésem szerint csak körzeti—területi szemlélet és a kisközségek belső rehabilitálása lehet a biztosítéka a törpe- és aprófalvak további fennmaradásának. Az aprófalvak tömegének nem lehet létalapja a külső üdülési igény és esetleges lehetőség, létfeltételeiket belülről és a kialakult kiskörzetekben kell megteremteni. III. A falusi településhálózat funkcionális kapcsolatrendszerének alakulása a Dél-Dunántúlon Az utóbbi évtizedekben főleg a városok, a központi jellegű települések és vonzáskörzetük közötti kapcsolatok iránt nőtt meg a tudományos és a gyakorlati érdeklődés. Sokan úgy vélik, hogy tartalmilag ez a leggazdagabb, a legfontosabb és a legtipikusabb kapcsolatrendszer a településhálózaton belül. KOVÁCS T.: Gondolatok a településhálózat statisztikai vizsgálatának feladatairól. Területi Statisztika, 1981. 31. 2. pp. 131—138.