A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

B-szekció - T. Mérey Klára: Külterületi lakott helyek a Dél-Dunántúlon

T. MÉREY KLÁRA: KÜLTERÜLETI LAKOTT HELYEK A DÉL-DUNÁNTÚLON 1785—1913 A „külterületi lakott hely", mint fogalom az 1871. XVIII. törvénycikkben, az első hazai községi törvényben jelent meg. A térképeken, igényesebb lexikonokban, leírásokban természetesen előbb is megjelentek ezek a falvakhoz, városokhoz nem, tartozó, olykor azoktól távol fekvő egyes kis házak vagy házcsoportok, amelyekben emberek éltek távol a csoportos településektől. A II. József kori térképen Dél-Dunántúlon a helységektől távol fekvő házak zöme csárda, amelyek rendszerint a nagy erdőségek szélén voltak és az utazóknak nyújtottak pihenési lehetőséget. Egyes révházak álltak a vizek mellett, néhol, elszórtan egy-egy erdészház, egy-egy malom, urasági pusztákon cselédházak,

1 — akkori szóhasználattal élve: pásztorszállások, béres házak. A külterületen lakó népességet, annak számát ebben a korban szinte lehetetlenség megállapítani. Az első magyarországi népszámlálás alapján mégis táblázatba foglaltuk a legfontosabb adatokat, noha e forrásanyag szerkesztői maguk is megjegyzik, hogy a puszták (praediumok) összeírása nem egyöntetűen történt,

2 így feltételezhetően nem is teljesen pontos. Első eligazításnak azonban talán mégis jól használható. l

A Szegedi József Attila Tudományegyetem Földrajzi tanszékén: II. József korabeli első katonai felvétel térképeinek színezett másolatai, továbbá a Hadtörténeti Intézet (Budapest) fekete-fehér fényképmásolatai a hozzá tartozó Beschreibung anyagával. A forrásanyag eredeti címe: Originál Aufnahmskarte von Ungarn. (Bécs, Kriegsarchiv.) 2 Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Szerk.: DÁNYI Dezső és DÁVID Zoltán, Budapest, 1960. 21.* p.