A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)
B-szekció - T. Mérey Klára: Külterületi lakott helyek a Dél-Dunántúlon
A települések és ezen belül a puszták száma és népessége a Dél-Dunántúlon 1785—1786-ban A településeik összes Ebből a puszták A házak száma Megnevezés száma népessége száma népessége össze- pusz(fő) _ (fő) sen tákon Baranya megye 356 170 969 3 19 25 452 5 Somogy megye 360 162 871 48 1 898 24 028 474 Tolna megye 157 131 317 53 4 498 19 503 682 Zala megye 640 229 617 33 1 914 42 302 487 Dél-Dunántúl : 1 513 694 774 137 8 329 111 285 1 648 Forrás: Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787.) Szerk.: DÄNYI Dezső és DÁVID Zoltán. Budapest, 1960. 6—18., 138—146., 188—192., 250—266. p. (A tényleges népesség adatait vettük figyelembe.) Az itt közölt adatsor szerint Dél-Dunántúl akkori területén a települések 9 u /o-a volt puszta, s az azokon élő népesség a terület tényleges népességének 1,2%-át alkotta. Az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy ez idő tájt fontos birtokrendezés játszódott le ezen a területen, hiszen a pusztákon álló házak száma arányaiban (1,5%) is magasabb, mint az ott élő lakosság aránya. Volt olyan puszta, ahol 34 ház állott (Cserfi szőlőhegy Zala megyében), s lakója egy sem volt. Többször találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a népességszámhoz képest aránytalanul nagy a házak száma. Pl.: Sári pusztán, Somogy megyében 65 házat jegyeztek fel és 38 ott élő lakost, ugyancsak Somogyban Festetics Kákonya pusztáján 117 házban 106 fő lakott stb. Általában nem ez a kép a jellemző, mert a lakosok — akik feltehetően gazdasági cselédek — mindig nagyobb számúak voltak, mint a pusztán álló házak. Az előbbi jelenség magyarázatát az akkor lezajló majorosítás adja, amint erre vonatkozóan konkrét adat áll rendelkezésünkre Sári pusztárói. Ez jobbágyfalu volt, amelyet éppen ebben az időben alakított át Hunyady gróf majorsággá, elköltöztetve onnan a jobbágyokat. 3 A megindult „pusztásodási folyamat" .— amely mögött, nyilvánvalóan az akkor allodizált birtokokon majorságokat kiépítő földesurak irányító akarata állt — feltehetően tovább folytatódott. Az 1820-as évekből rendelkezésünkre áll egy statisztikai feldolgozás, amely Ludovicus Nagy 1828-ban megjelent munkájának adatai alapján foglalja össze megyénként az egyes települések legfontosabb népességi adatait/ 1 :i T. MÉREY Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady birtokon (1767—1867). Kaposvár, 1975. 17. p. 4 B. LUKÁCS Agnes: Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években. Történeti Statisztikai Füzetek, 1. sz. Budapest, 1979. (Alapanyaga: Ludovicus Nagy: Notitiae politico-geographico statisticae inclyti Regni Hungáriáé. Buda, 1828. — Joannes de Lipszky: Mappa generalis Regni Hungáriáé. Pesth, 1808.)
