Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Müller Róbert: XI. századi sír Rezi—Gyöngyösi csárdánál. (Függelék: Gedai István: A rezi—gyöngyösi sírlelet érmei)

ban a jobb kar fej fölé emelése. A különböző karhelyzetekkel gyakran foglalkozott a kutatás, de a Gyöngyösi csárdai sír pontos analógiájával nem találkoztunk az irodalomban.'* Melléklet: a bal boka felett, az alsó lábszár belső oldalán négy kicsi oszlopban, szorosan egymás mellett 57 db ezüstpénzt találtunk. Csak a szélső darabok oxidálódtak, és eközben finom szövésű vásznat konzerváltak. Tehát az érmék valószínűleg vászonzacskóba helyezve kerültek a sírba. Egy I. András érem (1046—1060) kivételével valamennyi pénz I. Béla hercegi (1048—1060) és királyi (1060—1063) vereté. Természetesen a sírban talált érem nem feltétlenül jelenti, hogy a halottat a legkésőbbi veret készítésének idején temették el.

5 Ebben az esetben azonban a nagy számú érmet viszonylag rövid időn belül verték, és mivel Salamon király érméi hiányoznak, joggal feltételezzük, hogy a halottat az 1060-as évek elején temették el. A négy sírból három egy sort alkotott. Figyelembevéve a munkásoktól megszerzett leleteket, a sírok minden bizonnyal közel egyidősek, és egy XI. századi temetőhöz tartoztak. További sírok feltárása nem volt lehetséges, mert a bánya meddő földjét a hegy nyugati lábához tolták le, amerre a temető folytatódott. A feltárt sírnak az érmek nagy száma kölcsönöz különös jelentőséget. Kora-Árpád-kori temetőinkben viszonylag gyakoriak az érmék.

6 Eltekintve az átfúrt és ékszerként a viselettel sírba került érméktől, a rituális célból sírbatett érmék mögött is több féle gondolati tartalom húzódhatott: a klaszszikus halotti obulus, tehát a túlvilági út megváltása,

7 a túlvilág élethez szükséges útravaló, tehát az étel—ital melléklet helyettesítése,

8 szemfedőként a szem lezárása, tehát a halott ártó tekintetének eltakarása.

9 Esetünkben egyik megoldás sem kerülhet szóba részben az érmék helyzete, részben nagy száma miatt. Általában egy-egy érmét, esetleg kettőt szoktak a sírba tenni. 4 összefoglalóan értékelte a különböző alkarhelyezeteket statisztikai táblázatokkal TETTAMANTI S. (i. m. 96.). SZABÓ J. GY. a rituális kéztartásokkal foglalkozott dolgozatában [Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV. Az egri múzeum évkönyve XVI—XVII. (1978—79) Eger. 1980. 74—106.]. KISS A. a majsi temetőben 25 féle karhelyzetet tudott megkülönböztetni, de a rezihez hasonlót nem ismer (Baranya megye X—XI. századi sírleletei. Magyarország honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek leletanyaga, 1. Bp. 1983. 157. 71. ábra). 5

BAKAY K. i. m. 184. Az ellendi temető 254. sírjában, és a vasasi temető 39. sírjában I. István és I. András pénze együtt kerültek elő. A várfalvi (Moldovenesti) temető 28. sírjában együtt találták I. István, Péter és I. András érméit FEHÉR G.—ÉR Y K.—KRALOVÁNSZKY A. i. m. 54. 6

Ld. FEHÉR G.—ÉRY K.—KRALOVÁNSZKY A.: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti tanulmányok, II. Budapest, 1962. 97. a pénzes lelőhelyek jegyzéke. 7 A halotti obulusok síron belüli helyzetéről TETTAMANTI S. külön táblázatot készített (i. m. 103. és 6. táblázat). A gyakorisági sorrendben a lábnál történő elhelyezés a 8., megelőzve a lágyék és a váll tájékot. Esetünkben azonban az érmek nagy száma miatt szó sem lehet obulus adásáról. 8 A Halimba-cseresi temető II. fázisánál figyelte meg TÖRÖK GY., hogy az edénymelléket megritkulásával egyidejűleg jelennek meg a sírokban az át nem fúrt érmék. (Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. Arch. Hung. 39. Bp. 1962. 55.) 9 TETTAMANTI S. i. m. 104.