Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Petánovics Katalin: A zalai summásgazda Gangmeister im Komi tat Zala

munkásoknak már az arató- és summásbandákhoz hasonló munkaszervezetük van, azonban vezetőjük köteles dolgozni.

3 Györffy István a matyó summásgazdáról csak a leglényegesebbet említi: munkástoborzási módszerét, keresetét, s a munkások felett gyakorolt ellenőrzési jogát.

4 Koós Imre Summásélet c. visszaemlékezésében kétféle summásgazdáról beszél: Az egyik gyenge alkatú, ő a munkásokhoz húzott. A másik pedig a munkások becsapására, saját haszna növelésére törekedett.

5 Lencsés Ferenc külön tanulmányt szentelt a summásgazdáknak.

6 Ebben, mint írja, a „negyvenes évek eleji summásgazda általános vonásait" vázolja fel, nem tér ki a táji sajátosságokra. Szól a gazdák szerepéről a szerződéskötésben, a munkavégzés ellenőrzésében, szemügyre veszi a jogos és jogtalan kereseti lehetőségeiket, viszonyukat a munkáscsapathoz, majd vázolja a gazdaságban, s a falujukban elfoglalt helyüket. Ujabban megjelent könyvében rövid jellemzést ad a gazdák szerepéről. Igaz, hogy ezeket a gondolatokat korábbi tanulmányából vette át, mégis meg kell említenünk, hogy nem választott szerencsésen, mert ebből a kiragadott részletből úgy tűnik, mintha a summásgazdáknak más törekvésük sem lett volna, mint kiszolgálni az uraságot, s különböző fondorlatokkal elszigetelni a többitől az izgága, kártyáján átlátó summást.

7 Boross Marietta cikkében a zalai summások és gazdák alakját vázolja föl összefoglaló szándékkal.

8 Noha nem a summás-, hanem az aratógazdákkal foglalkozik Balassa Iván 1981-ben megjelent tanulmánya, mégis megemlítem e felsorolásban, mert a két gazda típus feladata, munkája között sok a hasonlóság.

9 A jelen tanulmánynak az a célja, hogy Zala megye summásainak és summásgazdáinak visszaemlékezéseiből megrajzolja azokat a sajátos táji vonásokat, amelyek a zalai summáspallért jellemezték az 1925—1945 közötti időben. 3 SÁRKÖZI Z. 1965. 328. „Az egyes csapatok élén a munkások soraiból kikerülő, előmunkásnak. munkavezetőnek számító gazdát állítottak, akik személyes és vagyonukat is érintő felelősségük miatt nagy hatalommal rendelkeztek. Az uradalom rajtuk keresztül érintkezett a csapat tagjaival." 4 GYÖRFFY István: A matyó summás. NNy 1929. 75—81. 5 KOOS I. 1960. 63. e LENCSÉS F. 1964. 476—487. 7 LENCSÉS F. 1982. 160—161. s BOROSS M. 1969. 359—370. 9 BALASSA I. 1981. 533—548. Gyűjtéseim során azt tapasztaltam, hogy az aratógazda és a summásgazda más megítélés alá esett Zala megyében. Az előbbi együtt dolgozott aratás idején elsőkaszásként a bandával, az utóbbi csak felügyelt rájuk 6 hónapon át, így személyéről sokkal kritikusabban vélekedtek. — Ebben a dolgozatban — s az idézett szakirodalomban — a summásgazdát, s a vele kapcsolatos megnyilvánulásokat vettem szemügyre. Csak kivételként említem Balassa I. tanulmányát azért, mert az ő egész országot átfogó, történeti és recens anyagra támaszkodó vizsgálatának tanulsága megegyezik a jelen dolgozat egy megyére szorítkozó szerény anyagának eredményével. S így egyúttal kiderül az is, hogy a két gazda típus végső megítélése nagyonis hasonló.