Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)
Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében
A következő napokban mindkét jelölt beszédet intézett választóihoz; tovább folyt a korteskedés. Szabó Samu megköszönte híveinek a választás alatt tanúsított józanságot, kérve őket erre a továbbiakban is. A központi választmány az új választás napját december 9-ben jelölte meg, melynek jegyzőkönyve nem maradt fenn, így csak az eredményt ismerjük. Élénk, végig izgalmas lehetett a választás, mert Szabó Samu 1443 szavazatára Laki Rafael is gyűjtött 1170-et. Mivel a lendvai és a csáktornyai választásokat is meg kellett ismételni, azokra is december 9-én került sor. Itt is csak az eredményt ismerjük: Csáktornyán Bogdány György és Szabó Imre vetélkedéséből az utóbbi került ki győztesként, 1492:753 arányban. A lendvai választás érdekessége volt, hogy a december 9-re kitűzött választást is felfüggesztették és újat írtak ki. Az immár harmadik választásra 1866. január 15-én került sor, és a Molnár Pál ügyvéd, valamint a Muraköz főszolgabírája, Horváth Péter közt zajló vetélkedés — nem tudjuk, milyen arányban — Molnár Pál győzelmével végződött. 1867-ben az egerszegi és a szentgróti kerületben pótválasztásra került sor. Az augusztus elsején Sellyei László elnök által vezetett zalaegerszegi választáson a polgárság egy akarattal Perczel Mórt támogatta. A száműzetésből nemrég hazatért egykori honvédtábornoknak nem akadt ellenfele: „a szűnni nem akaró, s egyedül hangoztatott Perczel Mór viharos éljenzése eléggé bizonyítá azt, hogy ellenjelölt nem létezvén, a közbizalom őtet óhajtja megválasztani." 33 A szentgróti kerületben hasonlóan egyhangúlag szavaztak bizalmat Hertelendy Kálmán főispánnak. 1869-ben olyan példás rend mellett folytak a választások, hogy egyetlen esetben sem kellett azokat „kicsapongás" miatt felfüggeszteni és újat kiírni. Közfelkiáltással mindössze a csáktornyai kerületben intézték el a választást, Szabó Imrének szavazva bizalmat, aki sikerrel indult ugyanitt az 1872. és 1878. évi választásokon is. Baksán a választók rögtön két pártra szakadtak Simon Pál és Thassy Miklós körül tömörülve. A több, mint kétezer szavazó voksolása békés rendben zajlott, és Thassy győzelmét hozta 1142:887 arányban. Alsólendván is két jelöltet állítottak: Molnár Pált és Horváth Bélát. Az utóbbi pártja ugyan szemlátomást töredéke lehetett csak a másiknak, de akadt tíz szavazni kívánó, így közfelkiáltásról nem lehetett szó. Az elrendelt szavazás Molnár Pál elsöprő sikerét hozta 867:53 arányban. A vesztes párt szégyenében úgy elsomfordált a helyszínről, hogy a szavazási jegyzőkönyvet bizalmi embereik — Vidra István és Horváth József — alá sem írták. Az éjszakát is beleértve két napon át folyt a szavazás Zalaegerszegen, ahol Nagy Károly ügyvéd és Skublits István voltak a jelöltek. A szoros küzdelem Nagy Károly sikerével zárult; 1825-en adták rá voksukat, ellenfelére 1662-en. A szentgróti választás sem kavarta fel túlságosan a választói kedélyeket: Hertelendy Kálmán és Szélessy Dániel közül az előbbi nyert 332 szavazattöbbséggel, 1577:1245 arányban. A tapolcai kerület két jelöltje, Botka Mihály és Kerkápoly Mór közül az előbbire 881-en, az utóbbira 1548-an adták szavazatukat, a vesztes fél azonban ZML. közp. vál. jkv. 1867. augusztus 3.
