Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében

tött. A szentgróti ügy annyiban különbözött csupán, hogy míg az előbbi esetben a szavazás két küldöttség előtt folyt ugyan, ám köztük a választási elnök felügyelete szoros kapcsolatot létesített, addig az utóbbiban a két választmány az elnök és helyettese vezetésével egymástól függetlenül működött. A ház itt is megoszlott, ám a messzemenő lényegbeli azonosság dacára ellentétesen döntött. Az osztály Szentgrót vonatkozásában ,,a két helyen való szavazást a törvény szavai által világosan eltiltottnak nem látta", ezért azt az ügy lényegére nézve nem találta figyelembe veendőnek. A ház vitája során többen felszólaltak; a megsemmisítés mellett kardoskodók véleményének indokát gr. Csáky László fogalmazta meg legegyértelműbben: „nem tudjuk, milyen kormány és minő sors vár reánk, a törvényt szigorúan tartsuk meg". A petícióban felemlített másik sérelem az egyházi agitáció volt, mely szerint ,,némely lelkiatyák által tett szószéki beszédek, sőt vallási szertartásukhoz tartozó hivatalos cselekmények megtagadása, s pártérdekekhez kötése" nemcsak a törvényességen ejtett csorbát, hanem közbotrányt is okozott. Ezt a visszaélést azonban az igazolási szervek szóra sem méltatták.

30 A ház többsége golyószavazással, titkosan 83:69 arányban a megsemmisítés mellett foglalt állást.

31 A letenyei kerületben a magyar és horvát választók békés egyetértésben, közfelkiáltással emelték követté Királyi Pált, aki megválasztása után mondott köszönő beszédében két orvoslandó társadalmi bajra irányította a figyelmet: a nemzetiségek közti feszültségekre és a súlyos adóterhekre. Elénk mozgolódás előzte meg 1865-ben a zalaegerszegi választást. Az esélyes jelölttel, Szabó Sámuellel szemben ellenpárt volt alakulóban Barcza Sándor körül. A Pesti Napló tudósítója komoly választási ellenfelet látott benne, ám ő végül meggondolta a dolgot, s még idejében elállt a jelöltségtől. Erre Nagy Károly ügyvédet akarták indítani — aki 1869-ben már indul a választáson és győz is —. majd miután ő sem állt kötélnek, Laki Rafael boldogfai birtokost jelölték. A választók november 23-án „éljen Szabó Samu követünk", illetve „éljen Laki Rafel követünk" feliratú lobogókkal jelentek meg. Az elnök mindjárt szavazást rendelt el. Szabó Samu pártja kivehetően jóval nagyobb volt ellenfelénél. A két csoportot három ölnyi tér választotta el egymástól, a rend fenntartására mindkét részről jelöltek megbízottakat. „Délutáni 4 óra körül már azonban a két tábor közvetlen érintkezésben állott, az ittasulásnak folyton terjedő nyomaival lehetett találkozni, a hangulat mindinkább kihívó alakot kezdett a pártok között ölteni"

32 — olvashatjuk a Pesti Napló beszámolójában. A Laki-párt egyik vezére, Kerkápoly Mór székre állva próbált hívei között rendet teremteni — mindhiába. A szavazatszedést az elnök egy időre félbeszakíttatta az indulatok lecsillapítása végett, számítása azonban nem vált be. Több tégla és kő hullott Szabó Samu pártja közé, kik azokat a szavazatszedő választmány elé vitték bemutatni. Az elnök véget vetett a választásnak. 30

Vö. RUSZOLY József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848—1948 (Bp. 1980.) 57., 130., 227—228. 1. 31

A megismételt választáson ismét Hertelendy György győzött, így előző mandátumának megsemmisítése ellenére ő képviselte kerületét 1867-ig. '-Pesti Napló 1865. november 28.