Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 26. (Zalaegerszeg, 1987)

Balogh Elemér: Országgyűlési választások Zala vármegyében

ték felelős munkájukat. 1861-ben csatolták vissza Zala megyéhez a Muraközt, ami ellen Sokcevic horvát bán erélyesen fellépett, fegyveres beavatkozással is fenyegetőzött. A bán erőszakossága a lendvai, letenyei és a csáktornyai kerületeket érintette, az összeírások itt feszült hangulatban folytak. A bán katonasága megszállta a csáktornyai városházát és az összeírókat távozásra szólította fel, ők azonban nem hátráltak meg: „netáni meghurcoltatásunk korántsem zsibbasztandja erélyünket és nem lankasztandja kitartásunkat"

3 — írja jelentésében Inkey Ádám, az összeírok elnöke. Több más panasz is érkezett a központi választmányhoz, illetve a főispánhoz. Bár nem tudjuk történt-e, s ha igen, milyen intézkedés, folytatása mindenesetre nem lett a dolognak. A tapolcai kerület összeírói a választási törvényt rugalmasan értelmezve az elkészült összeírási ívek egyik példányát rögtön az egyes helységek bíráinál hagyták „közhelyeken történő elhelyezés általi nyilvános megtekinthetés végett". A feliratozás alapjául továbbra is a személyes megjelenés, a helybeli elöljárók vallomása, a ház- és adólajstromok könyvei, valamint egyéb okmányok szolgáltak. 1865-ben az állandó bizottmány október 9-i ülésén választották meg a központi választmányt. Ez idő tájt az uralkodó és a magyar politikai élet vezetői között már abban a kérdésben is nézeteltérés volt, hogy egyáltalán visszaállíttassanak-e a megyei önkormányzati testületek. Hosszas viták után végül sor kerülhetett a megyei közgyűlések összehívására azzal a feltétellel, hogy politikai vitába nem bocsátkozhatnak;

4 jogkörük kizárólag a központi választmány megválasztására terjedt ki. Deák és köre élesen szembe fordult az udvarnak azzal a javaslatával, hogy az 1861-ben megválasztott központi választmányok éledjenek újjá, ám erejük így is csak az iménti kompromisszumos megoldás elérésére futotta. A feszült hangulatot csak az a remény oldotta valamelyest, hogy az összeülő országgyűlés hathatós intézkedéseket hoz majd, mindenekelőtt megszünteti a provizóriumot. A tagok neveinek felolvasása közben „Skublits László említésénél ellenszenv nyilváníttatott — töröltetett". A korábbi választási ciklustól eltérően az elnök az első alispán lett, helyettese a másodalispán, jegyző a megye mindenkori főjegyzője. Pezsgő, hamisítatlan választás előtti hangulat jellemezte Zalát is az 1869. évi választások kiírásakor. Az állandó bizottmány január 12-én alakította meg a központi választmányt, melynek január 26-i alakuló ülésén 92-en jelentek meg. Az elnök, Csutor Imre másodalispán lelkes megnyitó szavai után elsőként a jegyzők megválasztására került sor. Orosz Pálban és Svastics Benőben találták meg az alkalmas személyeket. Ezután letették az esküt mindazok, akik a 12-i megyebizottmányi ülésen még nem voltak jelen, összesen ötvennyolcan. Határozat született, hogy a tapolcai kerület főhelyét — nem tudni, mi okból — Köveskálra helyezik át, ám a következő ülésen visszaállították az eredeti állapotot.

5 Az összeírások február 17-én kezdődtek és március 3-ig folytak, a rek3 ZML. közp. vál. jkv. 1861. február 26. 4

Vö. SZABAD György: Az önkényuralom kora. In: Magyarország Története: 1848— 1890. Bp. 1979. 742—745. 1. b Hasonló próbálkozás 1848-ban is történt már; az emlékezetes kanizsai választás után merült fel a választási főhely áthelyezésének gondolata. Erre azonban otl nem volt mód, mert maga a törvény állapította meg Kanizsát választóhelyül.